Münnich Adolf: A felső-magyarországi bányapolgárság története (1895) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 30., Rudabánya, 2003)

ÓS és Mudrony János. — A 867 b. ér. frtot tevő napidijak kifizetésre utalványoztatnak. 1818 évi február y én részi, gyűlés volt Lőcsén a képviselő elnöklete alatt, melyen 33 bábányapolgár jelent meg. A cs. és kir. udvari kamara olyképen intézi el a bányapolgárok kérvényét, bogy a bányapolgárság feltételeit, melyek alatt ők magok végeznék az olvasztást, el nem fogadhatóknak tartja, minél fogva ezentúl is a kincstár fogja a beváltást eszközölni, megjegyeztetvén, hogy csak gazdagabb érezek (12 fonton aluliak nem) fognak átvétetni. Minthogy azonban a saját olvasztás kívánatosnak mutatkozik, bizassék meg egy az összes bányatelepek képviselőiből álló választmány avval, hogy erre vonatkozólag a főelveket megállapítsa. 181Ç május 14-én részi, gyűlést tartottak Szomolnokon. A bányapolgárok bucsut vesznek a fő-bányagróffá kinevezett főfelügyelőtől, Br. Révai-tól. A fóbányahivatal jelentést tesz az 1819 okt. 16-án megállapított és az 1820-ik évre szóló uj beváltási rendszerről. A beváltás az opákai és óvizi hutákban beszüntettetvén, Szomolnokon eszközöltetik.. Az 1820 márczius 23-án tartott részi, gyűlés Dobayt választja ellenőrré Opákáu. — A kerületi bányabiróság intézkedik arra nézve, hogy a beváltási kimutatásokat az összes ellenőröknek küldjék be. Az 1821 jul. 2p-é?i tartott részi, gyűlés üdvözli Serényi grófot, mint újonnan kinevezett főfelügyelőt