Münnich Adolf: A felső-magyarországi bányapolgárság története (1895) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 30., Rudabánya, 2003)

Elnök egy hosszú, minden részletet felölelő beszédet tart és felemliti, hogy azon okmányok szerint, melyek az V. István király, Erzsébet királynő, III. András és Zsigmond királyok által nyújtott kiváltságokat kifejtik, elődeink a Hospitum Saxonum neve alatt már I. Szt.-Istváu király idejében Anno 1030. in decreto regni bevezettettek és hogy elődeinknek már elébb birt bányamivelési szabadalma az 1271, 1280, 1297 és 1419. években megerősítést nyert. Már Zsigmond király alatt egyesültek Gölniczbánya, Szomolnok, Rudobánya, Dobsina, Telkibánya, Rozsnyó és Igló bányavárosok és 1487-ben Corvin Mátyás uralkodása alatt a kassai gyűlésen szövetségre léptek. Az 1573-ik évtől kezdve 1749-ig sok bányamű a sok háború folytán beállott zavarok — Kriegs troubleu» — és szenvedett bosszantások folytán tönkre jutott. Az 1749-ik évben a bányapolgárság megkötötte az alapszerződést a kincstárral. Elnök erre jelentést tesz Bécsbe való küldetésének eredményéről, valamint arról a beszélgetésről, melyet a királynéval folytatott. — Elnök kéri az alapszerződések jóváhagyását. A királyné azon kérdésére: « Mily állású emberekből állanak e bányatársulatok.» — Keczkés válaszolá: « Különböző állású emberekből állanak, a legmagasabbtól kezdve, a legalacsonyabb állásúig, Szepes, Gömör és Abauj megyékből, a szabad, kir. városokból, a tizenhárom város és bányavárosokból, valamint néhány faluból- — A réznek szállítása 20.000 mázsára emelkedett. A legtöbb társulat és munkás német nemzeti-