Münnich Adolf: A felső-magyarországi bányapolgárság története (1895) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 30., Rudabánya, 2003)

ségű, Keczkés és elődjei magyarok. A kiküldött képviselő panaszt emel Br. Andrássy ellen és oltalmat keres ! A királynő feleié: «Br. Andrássy nem is ugy viselkedik, mintha ezt tenni képes volna*. — O a királynő azonban mindent megakar tenni ; biztositja a bányatársulatokat kegyelméről és oltalmáról és Keezkést nagy kegyesen bocsátja el. Kpugy közbenjárnak Keczkés, Schneider és Glatzinger O felségénél a császárnál és kérik az udvari bizottsággal megállapitott egyességnek jóváhagyását. Több kérdés után, melyeket a császár az arany és ezüst előállitását, és mely helyeken történő beváltását illetőleg tett, megígérte O felsége, hogy a mennyire csak teheti, a bányatársulatok érdekeit fogja istápolni. Az iglói bányapolgárok részérc, kik a starostaság — lengyel helytartóság — uralma alatt állanak és a starostának, Poniatovszky berezegnek kötelesek a bányavámot — arbitra — beszolgáltatni, azt a kedvezményt kéri a bányapolgárság, hogy addig, mig veszteséggel dolgoznak, ne legyenek kötelesek a bányavámot fizetni. Az 1749-ik évtől 1765. évig, tizenhat esztendő alatt beváltatott a cs. és kir. kincstár által : a királyi területről 25,555.01 font réz és a starostaság » 12,238.33 font réz. összesen 37,793.34 font. Maximilian Hivatkozás történik: « Felső Magyarország bánuatöruénue 1 , t 1 • 1 * t 1 dedato Bécs na

^, uevszerint a het szab. kir. bányavárosnak: 1573, febr. 16. Gölniczbáuya, Szomolnok, Rudobánya, Jolsva, Telkibánya, és Iglónak bányatörvényére.»