Volny József: Gömör megye bányaipara (1867) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 29., Rudabánya, 2003)

A tót-kemenczék

OÖAIÖR BÁNYAIPARA. 17 dagabb, és igy 45—48% vastartalmú érczekbŐl 1,010,000 mázsa tehát egy mázsa kész vasra több mint 530 font vasércz esik. Még nagyobb volt a tüzelő anyag pazarlása. A kohó kezelés egy mázsa nyersvasra 14—33 köbláb faszenet vett igénybe, — a tót kemenczc kezelése 50-töl G0 köblábig használt fel. Ezeket számításba véve, és figyelve arra, hogy a nyersvas finomítás a higgasztó kemenczékbcn és a nyújtó tüzekben 40—45 köbláb szenet emésztett fel egy mázsa készvasra: az akkori 190,000 mázsányi nyújtott vastermelés Gömör megyében 10 millió köbláb faszenet vett igénybe. — Egy mázsa készvas előállítására tehát több mint 52 köbláb, vagyis körülbelül C23 font faszén használtatott fel. Minthogy az akkori szenelés többet 80 köblábnál egy köb-öl fából nem állított elő, a fogyasztott 10 millió köbláb faszén előállítására közel 180,000 köb-öl fa, és ennek termesztésére — egy hold erdő talajnak termő képességét 0.35 köb Ölre számítva — rendes erdészeti kezelés mellett 514,000 hold erdőterületet vett igénybe. Vasiparunk ezen időszakában tehát egy mázsa kész vasra 530 font a legjobb minőségű 45—48% tartalmú vasérczet, és 52 láb faszenet használtak fel. Ha ezen tételeket összehasonlítjuk a mostani nyersvas-olvasztás, higgasztás, és hámorok alatti vasnyujtás kezelésének eredményeivel, a mely egy mázsa nyújtott vasra 321 fontot, — nem egészen 39% vastartalmú erezet, és összesen 30 köbláb szenet fogyaszt, méltányolni fogjuk vasiparunk ez utolsó félszázad alatti haladását, és belátandjuk : hogy a tót kemenczék kezelésének további fentartása már csak azért is lehetetlenné vált : mert ezt hosszabb időre elegendő tüzelő anyaggal a körülötte levő megyék erdőterülete sem láthatta volna el. Nem lesz érdektelen ezen korszak kereskedelmi viszonyait is közelebbről szemügyre venni. A tárgyalt időszak kezdetén és majdnem a 18-ik század végéig a vaskereskedés több községekben létező „fuvarosok társulatai" által közvetittetett. Ezen fuvaros társulatok a vasat a gyárakban megvevén, azt az ország minden szögleteibe elvitték, s az eladott vas árán öszszevásárolt élelmi és más fogyasztási czikkekkel tértek vissza. Ezen cserekereskedés élénkségét és nyereséges voltát bizonyítják azon számos kereskedési, fuvarosokból álló társulatok, melyeknek Csetnek, Jólsva, Nagy-Röcze, Kövi, Nandrás, Ratkó mint székhelyeik hajdani virágzásukat nagy részt köszönhetik. Azon társulatok egyike, „Ország" név alatt, Jólsván még mai napig is fenáll, és névleges fenállását évenként ünnepli. Irományai kö-