Volny József: Gömör megye bányaipara (1867) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 29., Rudabánya, 2003)

A tót-kemenczék

és a45 — 50% tartalmú érezekbol csakis 16 — lS°/

0 vas állíttatott elö. Ezen 5—6 mázsára menő napi termelés körül el volt foglalva: a tót kemenczénél 2, az izzó kemencze és kalapács mellett 3

; és a melegítő tüz és nyújtó kalapács körül 2, és így felváltott nappali s éjjeli munkában 14 munkás. fia felvesszük, hogy századunk első éveiben a vasiparral foglalkozó munkás napi dija a 30 v. krajczárt felül nem haladta, nem hibázok, ha a „tótkemencze

u munkásainak napi keresetjét fejenkint 25 v. krajczára teszem; és igy a 14 munkás 5 ft 50 krnyi keresetjéböl esik az 1 nap alatt készült 5 mázsa vasra munkadíj fejében 1 ft 10 kr, vagy is 1 ft 22-.'

4 kr o. ért. Ezen munkadíj-illeték a jelenlegi-hámori munkadij-illetéknél közel 25, a hengergyári munkadíj-illetéknél pedig 50 krral o. ért. nagyobb. Bartholomaeides szerint 1808. évben Gömör megyében 0 nyers« vaskohó, 81 tótkemencze, és ez utóbbiak használatára G2 nagyobb , és 38 kisebb súlyú kalapács volt működésben. Minthogy azon időben a nyers vas kivitelét a magas vámok lehetetlenné telték, mint bizonyost fel kell tennünk, hogy azon nyersvas itt dolgoztatott fel, és pedig a Bartholomaeides által is megemlített higgasztó kemenczékben, melyek a fenébb említett és a tótkemenczéknél használt izzó kemenczéktöl lényegesen nem is különböztek. Tudjuk, hogy az akkori nyersvasolvasztók heti termelése 150— 180 mázsa közt változott, és egész működésük egy éven át 30—40 hétig tartott. Ezeket elörebocsájtva, egész határozottsággal állíthatom : hogy egy nyersvasolvasztó egy évi termelése az 5000, és igy 9 darab kohónak egész évi termelése összesen a 45,000 mázsa nyersvasat felül nem haladhatta. Ezen összegből levonva az öntménynek felhasznált 500Q mázsát, finomítás alá juthatott körülbelül 40,000 mázsa nyersvas ; ebből a nyersvas 25"/

0-kának elemésztése mellett összesen 30,000 mázsa nyújtott vas készült. — Minthogy továbbá egy tót kemencze évi termelékét 2000 mázsánál többre nem lehet tenni : a gömöri 81 darab tót kemencze egy évi termelése 160,000 mázsára tehető, és igy az öszszes egyévi termelés e század első éveiben Gömürben körülbelöl 190,000 mázsára rúghatott nyújtott vasban. A mütani kezelés akkori állása szerint a tótkemencze csak 18 — 20%-ot értékesített a vasércz súlyából; a nyersvas-kohászat pedig 24%-ot. Ezen emésztési arányok szerint a fenébb kimutatott 190,000 mázsa nyújtott vasmennyiségre felhasználtatott az e czélra kivájt leggaz-