Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

A csille megjelenése

rény két oldalára erősített kerekű csille is (33. kép). Ezek esetében a rajzoló gondatlanságára, s ebből adódóan az ábrázolás pontatlanságára kell gondolnunk. Esetleg több rajzoló és fametsző munkáját feltételezhetjük, s azt, hogy nem mindegyikük volt tisztában a korabeli bányacsille formájával. A két pallóból épített, középen hosszanti hézaggal készült csillepályából a vezetőszegre is következtethetünk. Míg az előbbi metszet csilléje pontos ismereteken alapuló megformálást mutat, addig az utóbbin alaktalan, lapos láda jelenik meg, s a kerekek tengelye például véletlenül sem került azok közepére. 34. kép Az Ardennek-beli bányászat által használt csillét (34. kép) a Lebenau bányakönyvben

60 ábrázolták 1550-ben. Az első kerékpár jóval kisebb a másodiknál (mintegy fele átmérőjű). A kerekek a csilleszekrény alatt helyezkednek el, a fenékgerenda két oldalán. Újdonság, hogy kívülről a vasalat egy nyúlványa is rögzíti a kerekeket a tengelyeken, bár a tengelyvégeken átütött tengelyszegeket is megfigyelhetjük. Helyzetükből azonban egyértelmű, hogy ez a csille huzamosabb ideig csak négy keréken tolható, hiszen a hátulsó nagyobbik kerékpár nincs a súlypontba helyezve, így a súlypont a két tengely közé esik. Ez viszont azt