Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

A csille megjelenése

jelenti, hogy nagyon megterhelő lenne az első két kereket folyamatosan felemelni. Egy másik részleten eldöntött csillét találunk, hiszen csak ilyen módon tudták kiüríteni a szállítóeszközöket. Ebben a helyzetben jól látható a fenékgerenda, de ezen sem ábrázoltak vezetőszeget (35. kép). A két pallóból álló csillepálya azonban bizonyossá teszi, hogy vezetőszegnek lennie kellett. A vezetőszeg nélküli csille ugyanis nern tolható rendszeresen a vezetőszeges, azaz vájattal ellátott pályán, mert a kerekek előbbutóbb óhatatlanul beleakadtak volna a vezetőszeg árkába. G. Agricola első bányászati tankönyvében, a De re metallica libri XII-ben (1556) végre pontosan leírja és bemutatja a vezetőszeges csillét, sőt a hozzávetőleges méreteket is megadja (36. kép).

61 „A csille másfélszer nagyobb térfogatú, mint a talicska. Kb. 4 láb hosszú és kb. 2 1/2 láb széles és magas. Négyszögletes alakjának megfelelően három sor négyszögletes vasabroncs övezi, s ezen felül minden oldalon vaspántok erősítik. Fenekén két kis vastengely van, melynek végei körül a csille mindkét oldalán fából való korongok forognak. Hogy ezek a kerekek a szilárd tengelyről le ne csúszhassanak, kis vaspeckek vannak a tengelyvégekben. A csille talpára erősített vezetőszeg a kocsit a helyes úton, vagyis a padlógerendák közti vezetőrésben tartja. A csillés a tele kocsit a hátsó pereménél fogva tolja ki, és hozza 35. kép