Szojka Gyula: A természet a néphitben, tekintettel a dobsinai babonákra és népmondákra (1884) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 26., Rudabánya, 2002)

FÜGGELÉK Dobsina A történelmi Magyarország egyik legnevezetesebb bányavárosa volt ez a ma Szlovákiában, Rozsnyótól 20 km-re E-ÉNy-ra, a Sajó fonásvizeinek magas hegyektől körülzárt völgyében elterülő, mintegy 4500 lakosú település. Gömör, később az egyesült Gömör-Kishont vármegyéhez tartozott, közel a szepesi határhoz. A megye egyetlen németajkú helységeként ismerték. A neve németül Dobschau, szlovákul Dobsina; eredete vitatott, Melich János szerint a Dobsa személynév származéka. Története az Árpád-korba nyúlik vissza: IV. Béla 1243-ban kiadott oklevele említi először Topsucha alakban, mint a koronára szállt községet, amely Bebek Máté fiainak, Fülöpnek és Detrének a birtokába került adományozás útján. Később osztozkodás révén a család Csetneki igéié lett, Csetnek várának tartozékaként. Bebek Miklós rokonaitól 1326-ban átvette a Dobsina patak melletti sűrű erdőt azzal a feltétellel, hogy az itt letelepített és a környező hegyekben arany-, ezüst- és vasércet termelő német (talán szász) bányászoknak a koiponai jog szerinti szabadalmakat biztosítja. 1417-ben Zsigmond király oklevele már városnak (oppidum) nevezi, és vásártartási, valamint pallosjoga volt. Mátyás király idejében jelentősen fejlődött a bányászat: az uralkodó oltalmába vette a dobsinai vashámorokat Bebek György és Hamvay Sándor erőszakos foglalásai ellen. 1556-ban a törökök megszállták, 1584. október 14-én a füleki bég felégette (az utóbbi tragikus eseményt a város lelkésze, Pilcz [Piltzius] Gáspár leírta; beszámolója később nyomtatásban is megjelent). A földesurak hatalmaskodásai miatt szintén sok kár érte a várost a 16-17. sz.-ban, de függetlenségét sikerült megőriznie. A dobsinai vasipar- Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc idején érte el fejlődésének csúcsát. 1680-ban itt építették fel hazánk első nagyolvasztóját Fischer Dániel szász technikus tervei alapján. A 18. sz. elején egy másikat is üzembe helyezett Lányi Pál, akinek vasgyáraiban 1703-tól fegyvereket készítettek a fejedelem hadserege számára. A polgárok a bányászat és a kohászat mellett más iparágakat is űztek (a kovácscéh 1633-ban, a vargáké és a tímároké 1635-ben, a mészárosoké 1636-ban stb. alakult). A hanyatló bányaipar 1780-ban új lendületet vett: a szász-