Szojka Gyula: A természet a néphitben, tekintettel a dobsinai babonákra és népmondákra (1884) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 26., Rudabánya, 2002)

országi Schön János Gottlieb a Czemberg bányáiban kobalt- és nikkelércet fedezett fel, s ettől kezdve a bányászat elsősorban a kobalttelepek feltárására és müvelésére irányult. Az 1830-as évektől a világ egyik legjobb minőségű kobaltércét termelték itt. Az angol ipar állandó vevője lett ennek az értékes nyersanyagnak. A 19. században még számos nikkel, vas-, réz-, ezüst- és fakóérc-, valamint szerpentinbánya, továbbá kohó is működött. Dobsina fénykorának végén, az 1890-es években fejlettnek mondható intézményhálózattal rendelkezett: volt itt állami polgári fiú- és községi polgári leányiskola, alsófokú kereskedelmi iskola, ipartestület, takarékpénztár és hitelintézet, több egyesület, vasútállomás, posta- és távíróhivatal. Élénk gabona- és a fakereskedelem folyt a városban. A későgótikus evangélikus templom 1480-ban épült, a 19. sz. végén neogótikus stílusban átalakították. A római katolikus templom (1792) barokk és klasszicista jegyeket visel magán. A ma is szép városházát 1870-ben emelték. 1907-ben leplezték le Horvay János Kossuth-mellszobrát, amelyet azonban a csehszlovák uralom kezdetén ledöntötték (1972-ben Rudabányára került, most az Érc- és Ásványbányászati Múzeum kertjében látható). A 19. sz. végétől a bányászat és a kohászat részben az érctelepek kimerülése, részben az olcsóbb tengerentúli kobaltérc megjelenése miatt hanyatlásnak indult. A lakosság munka nélkül maradva elszegényedett, ezért egyre nagyobb számban vándorolt ki Amerikába vagy más bányavidékekre. A dobsinai bányászok egy nagyobb csoportja a Borsod megyei Rndabányán talált új hazára, ahol az 1880-ban kezdődött külszíni nagyüzemi vasérctermelésben évtizedekig meghatározó szerepet töltöttek be megbízhatóságuk és kiemelkedő szaktudásuk révén. Ennek volt köszönhető, hogy 1926-ban Rndabányán tartották meg Dobsina alapításának 600 éves ünnepét (az idegen kézre került városban ugyanis erre nem volt lehetőség.) A jeles eseményről emlékkönyvet adtak ki. A Magyar nagylexikon 1998-ben megjelent 6. kötete azt írja, hogy Dobsinán napjainkban azbeszt- és vasércbányászat folyik, a valóság ezzel szemben az, hogy jelenleg mindenféle érc- és ásványbányászati tevékenység szünetel a település térségében.