Szojka Gyula: A természet a néphitben, tekintettel a dobsinai babonákra és népmondákra (1884) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 26., Rudabánya, 2002)

volt. A mint az útba eső lápon átkelőben van, elől is, halul is, jobbra is, balra is lidércztüzek lobognak. Félre akarják csalni. De vándorunk ösmeri a bolygó szellemek gonosz csalíaságát. Nem néz sem jobbra, sem balra, csak megy egyenesen. Végre a lángocskák egyike nagyon is közelében ugrálgat. „Megfoglak!" gondolja, sapkáját gyorsan rácsapja és megfogja. Midőn zsákmányával hazaér, hát csak látja, hogy picziny kis holt gyermek, Végig fut emberünkön a borzalom. Fogja, viszi és visszahajítja meginl a lápba, ils ez volt a legjobb, a mit tehetett, mert széles tüzáradatként máris sarkában rohantak aszellemek. Futva visszafutott és szerencséjére még elég korán érte el a házát. A keresztes ajtó mögé ugrott és evvel meg volt mentve. Egy másik ember szintén bolygótüzet fogott és hazavitte. Midőn leteszi, egyszerre csak látja, hogy a lidércz halálfővé változott. A mint ablakot nyitott, a koponya ezen magától kigurult. Egy falu végén bolygótüz jelent meg éjjelente. A mint már szeretnek okoskodni az iskolamesterek, azon falu tanitója is kétségbe vonta a tüz lidércz voltát. Vakmerően útjába állott és rákiáltott : ,,Miféle tüz vagy?" Jókora arczulcsapásban csattanó választ kapott : „Gondolj a magad kivoltával 1 En a magam tüze vagyok." Ennyi a sokból. A füstnek is van mondai szerepe. Egyik babona azt tartja, hogy a füst leplében tartja bevonulását a pestis. A milyen nagy szerep jutott a néphitben a tűznek, ép olyan nagy az, a melyet ellenségének a víznek tulajdonítanak a különböző hitregék és babonák. A tenger, a folyók, a patakok és források vagy magok is élő szellemlények, vagy legalább lakóhelyei a szellemeknek. Nixek, hableányok, vizirémek stb. lakoznak bennök, fenekökön mesés kincsek rejlenek és csodás szépségű kristálypaloták tündökölnek stb. — Itt emli-