Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
A szabolcsi telepen sok kecske volt és volt egy kecskepásztor. Párel bácsinak hívták. És egy kecske étűnt. Akkó ilyen napszinti fejtések is vótak, jöttek gurítók ki egész napszintre, az országút mellett egy kecske lement valahogyan a bányába napszinti gurítón. Lement és éppen nem dógoztak ottan akkó senki, ez a szegény kecske (a Riglibaueréké vót a kecske) és az a kecske ottan lenn tartózkodott, mer már kifele nem talált jönni, nem tutta az utat. Egy osztóvágat vót, mitlaufnak hívták, hát ott tanyázott az a kecske. Hétfőn reggel jött a csapat műszakra és mentek föl, hogy majd napszintrű hoznak fát, alulrú jöttek fölfelé. Ahogy feljöttek, hát ez a kecske (fosznipadlókkal vót lerakva az osztóvágat, a midauf), a kecske futva jött a lámpa felé, a világosság felé. Persze, ahogy a topái, a lábai verték azt a padlót, az öreg bányász megállt és figyelte, hogy most mi jön? Hát az éhségtű a kecskének a szeme nagyot mutatott, annyira megijedtek, hogy mingyár visszahúzódtak. — Hát mi, mi lehet itt? Kiszálltak, fölmentek a napszintre. Utóbb szóltak az aknásznak. Jött oda aknász is, lementek napszintról, persze szegény kecske megin látta a világosságot arra a gurító felé, a sut felé szalatt, a lámpa felé. Hát, megin megijedtek, hogy hát mi lehet ez? A Szabolcs nevezetű (akkor Sztráká volt, Rudi) volt ott mérnök. Hát, persze ez két műszakon át húzódott, másnap jött a mérnök és lement a gurítón, persze mikó leért oda, jött futva a kecske (de a kecske már akkó olyan rettenetes éhes volt, hogy már mekegett). — Hát, - azt mondja - ez egy kecske, ettől a kecskétől nem kell félni. Szegény Riglibauer néni visszakapta a kecskéjit. És ez majdnem olyan rémet csinát, hogy bergmánlik szaladgálnak ott benn. 329 (Borbálatelep) 127. Egy hétfői napon, a reggeli leszálláskor, mikor az első kas lejött 12 emberrel, mint szokás volt, ki-ki elindult a munkahelye irányába. Az a csapat, amelyik az északi rész felé tátott, egyszer csak megtorpan és nem mer továbbmenni, mert pár méterre előttük a közlén valami fehéret láttak imbolyogni. Megálltak, majd hirtelen megfordultak és visszamentek az aknához. Időközben már többen is leszálltak és a felvigyázó (lőmester) is ott volt. — No, mi az... miért jöttek vissza? - kérdezte tőlük a felvigyázó. — Lőmester úr, valami fehéret láttunk a sínkában (közlén) és nem mertünk továbbmenni, biztosan szellem — mondta egy csillés. — Biztosan ittatok tegnap és még van a fejetekben... no majd megnézzük — mondta a lőmester és elindultak újra abban az irányban. Mikor arra a helyre értek, újra ott látták előttük azt a fehér mozgó alakot, amit a benzinlámpa gyér világításánál nem lehetett kivenni, hogy tulajdonképpen mi is lehet az.
