Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
Azt mondja: — Mindig meg akarja osztani a keresetnek a felit. Hát, meg is osztotta és egy filléren összevesztek. Azt mondta a berkmanli: — Én dogoztam neked, én azt is akarom, hogy a fillért megosztjad. Azt mondja: — Jól van, majd elvágom a fillért - azt mondja — és a bergmanli már megunta, hogy mindig pörül ez az öregember ővele, azt mondta: — Ezentúl nem fogsz te keresni, nem fogsz te krajcároskodni azon a kereseten. És otthagyta őtet cserben és aztán az a szegény ember nem keresett úgy, mert nem segített neki. 326 (Szabolcsbányatelep) 124. Volt egy takarító fiú, az sohasem győzte el a készletet a garatba beletölteni. Ennek mindig tovább kellett dolgozni, a vájárok már elmentek haza, azt mondták, ha nem vagy ilyen szorgalmas, nem tudod elgyőzni, akkor csak tovább maradsz itt. Erre jött egy bergmándli és azt mondta: — Fiam, holnaptól kezdve hozzál nekem egy kiflit, és ha mindennap hozol egy kiflit, akkor te elmehetsz haza a vájárokkal, majd én megcsinálom a munkádat. Erre a gyerek hozott egy kiflit. De senkinek sem szabad erről tudni, csak nekem és neked. A gyerek huszonegy napon keresztül hozott egy kiflit. Akkor a vájárok csodálkozva nézték, hogy a gyerek mindig győzi a készletet: elkezdték faggatni a gyereket, és addig faggatták, míg elárulta. Másnap amikor a huszonkettedik kiflit elhozta, a gyereket egy csillén találták meghalva, és körülötte volt a huszonegy kifli, azért, mert elárulta, hogy neki a bergmándli segít. 327 (Pécsbányatelep) 3.6.2.4. Bányaszellemnek hitt állatok 125. A somsályi felső tárnába a harmincas évek elején betévedt néhány ökör. A nagy meleg elől húzódtak be a hűvösre. Az előző napokban ahhoz a helyhez közel történt egy baleset, ahova az ökrök betévedtek. Az egyik csapat tagjai csillézés közben szokadan, imbolygó fénypontokat vettek észre a tárna végén. Nagyon megijedtek ettől. Valamelyik bányász kimondta azt, amitől a többi is félt: „Ez nem lehet más, mint az előző baleset áldozatának a szelleme!" Lett ebből nagy riadalom. Visszaszaladtak a munkahelyre. Hívták az aknászt, a többieket. Egész műszak alatt nem dolgoztak félelmükben. A felváltó csapatnak kellett kizavarni az ökröket a bányából, hogy megszűnjön a félelem. Csúfolták is a bányászokat: „Ti nem szólhattok semmit, mert még az ökröktől is megijedtetek!" 328 (Borsodnádasd)
