Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)

Válogatás a magyarországi bányászmondákból

Karácsony estéjén bement egy kocsis a lovakhoz, a bányába, és odament a kocsishoz a per­mangii. Azt mondja neki: - Te mit keresel itt, hé? - Eljöttem dolgozni, mert szegény vagyok, nagy a családom. Másként nem tudok megélni. - Nagy családod van? - Az. Van öt fiam, meg négy lányom. És kevés a keresetem. - Hát mennyi a fizetésed? - Egy forint. - Hát, bizony abból nem nagyon tudsz gazdálkodni. Hát, tudod mit, gyere velem, majd én gazdagnak csinállak tégedet! A kocsis ment utána. De hogy hová, azt ő maga sem tudta. Hát, egy évig tartott neki az út, de őneki nem volt egy negyedóra sem. Hát, másnap reggel várják a kocsist, hogy majd jön ki a bányából, de a kocsis nem jött, nem jelentkezett. Várja a család, hogy majd megy haza, de a kocsis nem ment. Hát, meg lett a nagy zűrzavar. Ment az asszony az urát keresni az irodára. Keresik, hogy hol van a kocsis. Nincs. Hát, azt állították, hogy valahová elment valami félre helyre, öreg sztrakába, ott talán elaludt, szerencsétlenül járt. Megmoz­gosították az egész bányát, alkalmazottakat. Keresték mindenfelé és nem találták. Hetekig keresték, végre csak abbahagyták, mert nyoma veszett. Már kezdték felejteni a dolgot, telt a nap, hónap, és egy évre, karácsony estéjén vissza­gyött az ember és ott talált egy másik kocsist. Az meg megijedt tőle, hogy mit keres ott, mikor ott nem jár senki. Úgy, hogy az új kocsis kiszaladt a bányából, ó meg utána. Mikor kijött, hát ment az irodára jelentkezni és akkor mondta el, hogy mi történt ővele. De attól az időtől nem is szabad volt egy embernek megmaradni a bányában sehol, ha nem dolgoz­tak a bányában, mindig kettőnek kellett lemenni, ha más nem, egy gyerek volt vele. 311 (Nógrád m.) 109. Fajervaktra mentek karácsony estéjén. Oszt úgy, ahogy most az egyik feltárásba ment az egyik, a másik a másikba. Oszt odaírták hogy mellyik hó hányadik napján hány órakor voltak ott, 1908. III. 24-én volt 9 órakor. No, osztán az egyik eltévedt, hát nem találkozott a másik­val. Hallott kopogást. Hát kit tanál, mint ollyan kis törpéket, berkmanliket. Jó szerencsét mondtak. Egy évig vót ott benn a bányában, oszt őneki úgy tűnt fel, mintha csak egy sikta lett vóna. Osztán kivezették a perkmalik: itt mennyéi ki, mert aknát leltek. Kapott egy darab aranyat, ki is hozhatta magának — most itt kimész. Két létrán fellökött egy deklit, a konyhaaj­tónál volt éppen. Karácsony este vót, családja vacsorázott. Hol voltál? Hát már egy éve oda van. - Nem akarta elhinni. Kutatta azt az aranyat, de nem találta. 312 (Tatabánya) 110. Eg)' pásztor juhait Virágoskert mellett hajtva el, a földön egy gereblyét talált s magával vitte. Mikor megint a Virágoskert közelébe ért, találkozik a bányarémmel, a ki rákiált:

Next

/
Oldalképek
Tartalom