Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
Amint így gondolkozott, egy ismereden ember termett mellette a bányában és megszólította: „Tudom, hogy szegény bányász vagy! Kevés a pénzed, ezért fogadd meg a tanácsom! Kérjed magad a széntermeléshez. Ha nem is kerülne holnap cimborád, majd én ott leszek!" Felzaklatva tért haza a bányász szegényes otthonába. A szokott kép fogadta. A gyerekek ajándékokat követelve ugrottak a nyakába. Nem adhatott nekik semmit, csak mesélt a dtokzatos bányamanóról, aki megsegítette a szegény bányászt. Amikor rátekintett lesoványodott asszonyára, már tudta, hogy másnap követi az ismeretlen ember tanácsát. Alig hajnalodott, már talpon volt. Mindenki harsogó kacajjal fogadta a felolvasó teremben, amikor kérte, hogy a frontfejtésnél dolgozhasson. Nem akart dolgozni vele senki, mert félt, hogy kevés keresethez jut. Már azt hitte, hogy végképpen egyedül marad, amikor az ismereden ember megállt mellette. „Jó szerencsét!" — köszönt az neki, és felakasztotta a lámpáját. Hozzákezdtek a munkához. Fúrtak, robbantottak, rakodtak. így ment ez egész hónapon keresztül. Az ismereden ember mindig segített neki. A hónap végén nagyon elcsodálkoztak a bányászok, amikor látták, hogy a szegény bányász milyen sok pénzt keresett. Vitte is boldogan, hogy megfelezze az ismeretlen emberrel a pénzt. De nem sikerült neki, mert egy fillér mindig fennmaradt. Ezt is ketté akarta vágni, hogy igazságosan ossza el a keresetet, az ismereden ember azonban ezt nem engedte. „Legyen tied az egész kereset az utolsó fillérig. Nekem nincs rá szükségem, mert én a föld méhének a királya vagyok, aki millió éve uralkodik a föld mélyén." Miután ezt mondta, eltűnt a bányász szemei elől. A szegény bányász pedig boldogan sietett haza a pénzzel. 308 (Somsálybánya) 3.6.2.2. Ártó, büntető bányaszellem 106. Egyszer egy bányász lement a bányába. Megjelent előtte egy kis törpe. Volt a kezében egy aranysíp. Azt mondja: — Gyere, neked adom! A bányász örömmel nyúlt utána, de amikor megfogta, rögtön kővé változott. Ez a törpe minden bányász előtt megjelenik, aki megfogja a sípját, kővé válik. Ezért lehet sok emberi alakot formázó sziklát találni a bányában. 309 (Nagybánya) 107. Amikor a bányászok összegyűltek, hogy menjenek le a bányába, zörgést hallottak és valami kicsi embereket láttak. Utánuk eredtek, hogy megfogják, de egyet sem tudtak megfogni. Azok meg csak integettek nekik, csalogatták őket. Az egyik bányász még követte őket, a többiek visszafordultak. Egyszer megnyílt egy kőfal, s oda mind bementek. A bányászok után a kőszikla visszazárult. A törpék gyökerekkel táplálták a bányászt és megmutatták neki a föld minden kincsét. A bányász szakálla és haja már egy méternél hosszabbra nőtt, ruhája elkopott. Csak száz év múlva engedték szabadon azzal a kikötéssel, hogy senkinek se áruljon el semmit, mert akkor újra visszakerül és rosszabb dolga lesz. 310 (Nagybánya)
