Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)

Válogatás a magyarországi bányászmondákból

11. Mikor Nagy-Bánya még Asszonypataka nevű falu volt, egy ember megverte a feleségét s az kifutott a határra. Ott sírdogált-sírdogált. Egyszer csak megjelenik előtte egy kis veres nadrágu, hosszú szakállú ember s integet neki. Beviszi a sziklák közé, ott hirtelen eltűnik s a szegény asszony nem tud kitalálni. Ezalatt a megszeppent férj több emberrel keresésére indul. Mikor megtalálják, látják, hogy az a hely dús aranytartalmu. Itt keletkezett a kereszthegyi bánya.

214 (Nagybánya) 12. Régen erdő vót ott mindenfele. Egy csobán arra legeltette a nyájt, oszt a patakban meglátott egy rozsdás követ. A tarisznyájába tette, s lejött vele egyenesen Bányára. Ott mutogatni kezdte. Egy gazdag ember meglátta, rögtön tudta, hogy arany. Fizetett egy deci pájinkát a csobánnak, az meg odavitte ezt a ravasz embert, aki ott nemsokára nyitott is egy aranybányát. A bányászok kezdtek ott letelepedni, de nem tudták, milyen nevet adjanak annak a helynek. Mivel a csobánnak kicsi feje vót, vagy mert olyan buta vót, elnevezték Cap-micnak (kicsi fejnek), merthogy így csúfolták azt a csobánt, oszt ebből lett a Cavnic. Még ma is így van.

215 (Kapnikbánya) 13. A rege szerint Abrudbányát a honfoglaló magyarok egy lelőtt vadkan által találták föl. Kedvencz mulatságukat űzték apáink a bérezek közt: vadásztak, de a lelőtt vadkant nem tudták föltalálni. Egyszer reá találtak hegymosásban, hova megdagadt havasi patak ragadta magával. A tüskék telve voltak aranyfövénynyel. S midőn követték a havasi patakot, Abrudbánya romjaira bukkantak.

216 (Abrudbánya) 14. Mért lett vége Pojánán ennek az aranyos világnak, elmesélik az öregek. A bányafőnök igen kapzsi és szigorú ember volt, ki nem állott valami nagy vallásos hírben, azt akarta, hogy a szegény pojánai bányászoknak még ünnepjök se legyen. Oláh Húsvét reggelén is kényszeríteni akarta őket, hogy menjenek a bányába dolgozni, a bányászok megtagadták a szolgálatot, de a bányafőnöknek mégis sikerült őket erőszakkal és fenyegetéssel reávenni, hogy Húsvét délutánján kimenjenek a bányákhoz; midőn kifelé mentek, a bánya előtt láttak állani egy asszonyt, a ki földig leeresztett hosszú haját fésülte, mellette állottak az aranycsirkék; a bányászok megijedve a kísérteties látványtól, hátra húzódtak, ekkor a bányafőnök elkezdte szidni őket és ünnepjöket, erre a föld megrázkódott, menydörgésszerü moraj reszketteté meg a hegyeket, a földből kékes-sárga láng csapott fel s e lánggal együtt az asszony 8 aranycsirkéjével együtt felszállott és elrepült Verespatak felé; csupán eg)' kis sánta aranycsirke — a kilenczedik — szaladt fel a Bihar oldalára, a „Sub Koszté lui Biheri" völgybe, a Sceve (Styeve) mellé, oda, a hol a Kris vagy Körös-patak ered s ott bebujt a hegybe. És többé nem