Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
találtak aranyat a pojánaiak (de annál többet leltek Verespatakon, a hová repült a füsülködő asszony, aranycsirkéivel), csupán a sánta aranycsirke vezette még el őket egy aranybányához, de azután ez is kimerült s most az elhagyott bánya száján a Körös-patak jéghideg vize ömük ki. Azonban a „Dembu spanuluj"-on most is meglátszik még a hámor helye, valamint a hegyen keresztül meglátszik az ut, melyen az aranyat szállították Rézbányára. 2 ' 7 (Pojána) 15. Felfedezte e kőszenet egy pásztor, ki nyájának legeltetése alkalmával az erdőben nagyobb tüzet rakott. Néhány nap multán ismét ugyanazon helyre jővén, nem csekély mértékben csudálkozott, hogy a gondosan eltakaritott tűzhelyen és körösköröl az erdőnek kiterjedtebb területén a földfelületet füstölögni látta; minek oka abban állott, hogy a pásztor a néhány nap előtd tüzet a szénnek egyik vastagabb kibúvása helyén rakta, mely szén tüzet fogván, a gyep alatt égett és ezáltal a földterületnek füstölését okozta. A pásztor erről jelentést tett Sopron város tanácsának azon kijelentéssel, hogy a „hegy" (Berg) ég, miből az „égő begy" (brennende Berg) és végre Brennberg keletkezett. 218 (Brennbergbánya) 16. Egy szegény ember favágó fia megunta a sok nyomorúságot, nélkülözést és elhatározta, hogy annak az erdőnek a völgyében, ahol dolgozni szokott, megpróbál kincs után kutatni. Az öregektől többször hallotta, hogy a völgyben kincsnek kell lenni, mert sokszor láttak éjjel kékes lángokat fölcsapni a földből. Alig ásott, fényes fekete köveken koppant az ásója. Esteledvén, tüzet rakott. Az égő gallyakat ezekkel a kövekkel rakta körül. Egyszer észrevette, hogy azok éppen úgy izzanak, mint a parázs. Aranyat nem talált, így hát a fekete kövekből vitt haza. Otthon is kipróbálták, s kiderült, hogy jobban melegít, mint a fa. A legény utána szorgalmasan járt a fekete kőért. Mind többen és többen csadakoztak hozzá. Már egészen mélyre ástak és éjjel is dolgoztak. Mindegyiknek volt lámpása. A hegy tetejéről jól lehetett látni a lámpások fényének imbolygását. A völgy innen kapta a nevét. 219 (Mecsek) 2.2. Helyekhez fűződő mondák 2.2.1. Névmagyarázó mondák 17. A szájhagyomány révén Bartholomaeides^ Lás^ó ugyan is meséli: a város alapítói at egyeztek volna meg közakarattal, hogy azon szót fogadják el uj telepitvényük nevéül, lyet közülök valamelyik a bányából kijövetkor kiejteni fog.
