Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
VÁLOGATÁS A MAGYARORSZÁGI BÁNYÁSZ M ON DÁKBÓL 1. Eredetmagyarázó mondák 1. Egyszer az Úrjézus és Szent Péter a földön voltak. Az idő estefelé járt, amikor egy faluba értek. Mondta Szent Péter az Úrnak: — Uram, térjünk be ebbe a fogadóba, kérjünk szállást! - Ne menjünk be, Péter - mondta az Úr -, itt bányászok vigadoznak. Menjünk inkább tovább! De addig-addig erősködött Péter, míg az Úr bele nem egyezett, hogy a kocsmában szálljanak meg éjszakára. Csak annyit kötött ki, hogy ó fog a belső oldalon aludni. Péter bele is egyezett. Hanem, amikor lefeküdtek, a fogadóban a bányászok összesúgtak, hogy megverik az egyik jövevényt. Mivel Péter volt a szélén, a bányászok őt jól elagyabugyálták. Kérte reggel Péter az Urat, hogy maradjanak még egy napig és neveljék meg egy kicsit a bányászokat. Az Úr ismét tiltakozott. Azt mondta: - A bányászokat, Péter, nem lehet nevelni! Péter viszont addig kérlelte, amíg az Úr beleegyezett, hogy a második este is a fogadóban háljanak. Most viszont Péter kötötte, hogy ő fog a belső oldalon aludni. Az Úr beleegyezett. Eljött az este, újra lefeküdtek. A bányászok azonban újra összesúgtak, belopakodtak a szobába, hogy a jövevényeknek ellássák a bajukat. — Tegnap a külső kapott, ma a belső kap — kiáltották, és szegény Pétert újra elkenték. Reggel továbbment az Úr Péterrel. Péter zsörtölődni kezdett, kérte az Urat, hogy büntesse meg a bányászokat. - Hogyan? - kérdezte az Úr. Péter ajánlotta, hogy legyen a bányászok szeme a fejük tetején vagy teremtsen a támfába vaséket, oda, ahol a bányászok faragni akarják. — Hát, jó — mondta az Úr —, legyen a támfába egy jó erős görcs, de ne vasból, mert akkor szegény bányászok nem fognak keresni és családjukat nem fogják tudni eltartani. így került a görcs a támfába, ami annyi bosszúságot okozott a bányászoknak, és ha faragni akarták, oda biztos, hogy görcs került. 204 (Sajószentpéter) 2. Krisztus urunk Péterrel vándorolt. Egyszer bementek egy kocsmába, részeg bányászok vótak ottan és kértek ezek szállást. És kaptak egy sarokba. Kívű fekütt a Péter, belebodott az egyik bányász, azt mondja:
