Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Bányászmese - bányászmonda - Mondák11 - 2. Történeti mondák - 2.4. Hősök - 2.5. Bűn és bűnhődés
ten gyűjthető „Sári, Mári jertek elő"-mondatípusba tartozik, az ellenség lánynevek kiabálásával próbálja előhívogatni az elbújt helybelieket. A valóságban 1584-ben váratlanul támadták meg Dobsinát, így menekülésre nem volt mód. 63 A tragikus esemény emlékét őrzi a fentebb már említett mondának (21.) a török időkre vonatkoztatott, adaptált változata 64 (27.) és a „maráni üvegasszony" (a török által megölt, az előlük elásott kincseit halottként is őrző nő) története 65 (28.). A törökök által megölt nagybányai bányászokra a Kereset-hegyen álló feszület emlékeztet 66 (29.). 2.4. Hősök A magyar történelem hősei (királyok, hadvezérek stb.) viszonylag ritkán szerepelnek a bányászmondákban. Ezek egyike a munkásait sanyargató nagybányai bányabáró és az őt megbüntető Mátyás király története, 67 ami nem más, mint az álruhában járó és igazságot tevő Mátyásról szóló történetek bányász környezetbe helyezett változata (30.). 2.5. Bűn és bűnhődés A történeti mondák közül a Bűn és bűnhődés tematikus főcsoport mondái állnak a legközelebb a hiedelemmondákhoz. Az eredeti elképzelés szerint ide a fennálló társadalmi rend ellen elkövetett bűnökről szóló történetek tartoznak. A hősök kegyedenség, gyilkosság, hamis tanúzás stb. miatt halállal bűnhődnek, haláluk után pedig kísértenek, elsüllyednek, kővé válnak. Hőseik többnyire ismertek, például a helyi várúr. E tény a történeti mondákhoz kapcsolja ezeket, de a büntetés módja már sok esetben a hiedelemmondákhoz közelíti az ilyen elbeszéléseket. Újbányán a bányában mulatozó, dorbézoló és paráználkodó több száz bányászt érte el a végzet: rájuk szakadt a bánya, kifolyó vérüket még sokáig látni vélték a táró bejáratánál. E mondát már a 18. században közölte Bél Mátyás, 68 és azóta többen (leginkább az ő műve alapján) is említették 69 (31.). A monda feltehetően egy 17. században történt szerencsédenségen alapul, amelyről történeti feljegyzések is fennmaradtak. 70 A szinabányai szerencsédenség okozója a háromszor az égbe (Istenre) lövő bányatulajdonos volt 71 (32.). Ez eg)' tabumonda, az isteni szentség megsértése miatt kell az istenkáromlónak meghalnia. Egy rabló bányászt halállal büntettek a társai Rudabányán, talán egy régi jogszokás emléke áll a történet hátterében 72 (33.).
