Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Pálfy M.: A Rudabányai hegység geológiai viszonyai és vasérctelepei

18 DR. PÁLFY MÓRIC (154) a törési vonaltól legtávolabb eső pontokon fordul elő. Ezen ásványok ilyen előfordulási módját talán ezen ásványok oldhatósági viszonyaiban kereshetjük. A fennebb említett ásványokon kívül szétszórva még pirit és markazit is előfordul a vasércben. GUCKLER GYŐZŐ említi, hogy a vaskő egyik földes féleségében nem egyszer sikerült terméshiganyt is feltalálni neki, valamint a környéken tett felmérései alkalmával többször talált fakóércet is, melynek állítólag nem csekély nemesfémtartalma is volt. Az újabbi bányafeltárásokban azonban ezeknek előfordulását nem észlelték. A vasércvonulat déli vége egészen elkeskenyedik, míg északkeletre Alsótelekes felé haladva kiszélesedik úgy, hogy végén már körülbelül 1 km széles. Ezzel arányban műrevalósága is csökken. A BRUIMANNbánya felett emelkedő hegygerincet dolomit alkotja, amelyen itt-ott a vasasodás nyomai felismerhetők. Hogy az alatta levő campili mészkő, ami a vonulat déli részén a vasérc anyakőzete volt, itt mennyire van átalakulva, arra megbízható adatot nem nyertem. Ezen a területen a múltban több fúrást végeztek s az azokról szóló feljegyzésekben 6—10 m vastag vasércrétegeket is említenek. Ezek a vastagságok, ha tényleg a vasércet ott ki is mutatták, a rétegek többó-kevésbbé meredek dülése miatt erősen redukálandók. Abból a körülményből, hogy ezen a területen semmiféle feltárást ezideig nem létesítettek, arra is gondolhatunk, hogy a fúrásokkal talált vasércrétegek nem voltak feldolgozásra érdemesek. Alsótelekes mellett egy ÉNy—DK-i irányú vonal mentén az ércesedés hirtelen megszűnik. Ez a vonal kétségtelenül haránttörési vonal, amelyen túl ÉK felé a hegyvonulat lesüllyedt. Amíg ugyanis a hegyvonulat déli részén Alsótelekesig a felszínen főleg a werfeni palák uralkodnak s a dolomit inkább csak a pikkelyes törés mentén délkeletről feltolt részen volt meg, az alsótelekesi vetődésen túl az egész hegyvonulat dolomitból áll. Minden jel arra mutat, hogy a hosszanti pikkelyes törések idősebbek, mint a harántvetődések s eszerint a pikkelyes feltolódás valószínűleg az alsótelekesi vetődéstől északkeletre is folytatódik, de ott a dolomitban, amely kőzetben a dűlések mérése is nagyon bizonytalan, kimutatni igen bajos. Vasércnyomok Alsótelekes környékén. A rudabányai vonulat keleti oldalán a hegység csapásával párhuzamos pikkelyes törések vonulnak végig. Egy ilyen törés mentén részint a dolomit, részint a dolomit- és karbonképződmények közé keskeny triász mészkőszalag van becsípve, amely a szuhogyi Nagyhegytől északkelet felé, az úgynevezett Kőkútig követhető, de valószínűleg ennek a folytat asa a Kőkúton túl kissé nyugatra eltolódva kezdődő és a szalonnai Melegforrásig követhető mészkőszalag is. Ezen pikkelyen kívül, ahhoz közvetlen közel egy másik következik, amelynek mentén a karbonkorú képződmények tolódtak rá a triászra. Ez a pikkely a szuhogyi Nagyhegy délnyugati lábánál kezdődik s az alsótelekesi vetődésig nyomozható.