Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Koch A.: A Rudabánya-Szent-Andrási hegyvonulat geológiai viszonyai

A RUDOBÁNYA—SZENT-ANDRÁSI HEGYVONULAT GEOL. VISZONYAI. 143 geológusok e feltűnő hegy gerinezének világosszürke mészkövét carbonkorúnak vették. Ha ez állana, akkor az Osztramos egész tömegének a triasrétegek Összletén keresztül föl kellett volna tolatnia, a mi a nehézkedés törvényével alig egyeztethető össze, vagy már a trias tengerből mint kis sziget emelkedett volna ki. Ezt én nem tartom valószínűnek. Szerintem az Osztramos gerinezének világosszürke mészköve, petrographiai hasonlósága miatt is felsőtriaskoru, éppen úgy, mint azok a világosszürke tömött vagy finomszemű mészkövek, melyek a Bodva folyó jobb partján Szilas fölött és az Osztramostól keletre is el vannak terjedve. Azonban így is az Osztramos hegy tömegének vetődést kellett szenvednie, csakhogy a dolog természetének megfelelően lefelé történt a vetődése. Hegyvonulatunk nyugati szegélye mentén több rétegvetődésre nem akadtam ; keleti szegélye mentén azonban egy jóval tetemesebb hosszvetődésnek létezésére lehet az eddigi tények alapján következtetni. Ezen hosszvetődésnek egyik ismertető jele és bizonyítéka az, hogy a világosszürke felső- vagy a sötétszürke középtrias mészköveknek keskeny szeletei a településnek nem a szoros rendjében jelennek meg itten, hanem közvetlenül az alsótrias sötét agyagpalára támaszkodnak. Ez csak úgy érthető meg, ha fölvesszük, hogy a rétegredő keleti szárnyának egy keskeny szelete a rétegcsapás irányában elhúzódó szakadáslapon levetődött, minek következtében a felsőtrias mészkő több ponton a jóval mélyebben fekvő márgapalával és mészkőcsoporttal, vagy az alsótrias sötétszürke agyagpalával jő érintkezésbe. Egy hosszvetődési sík mellett szólnak másodszor azok a melegforrások Szalonna és Martonyi mellett, melyek a haiinadkor végétől kezdve sok ponton édesvízi mészkövet és mésztuffát raktak le, vagy a hegygerinczről lehordott mészkőtörmeléket brecciává ragasztották össze, és melyek két ponton még mai nap is a felületre törnek. Hogy ez a hosszvetődés Szalonnán túl tovább dél felé is terjed-e, azt valószínűnek tartom, habár határozott tényekre erre nézve nem akadtam.