Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Koch A.: A Rudabánya-Szent-Andrási hegyvonulat geológiai viszonyai

144 KOCH ANTAL. IV. Következtetések a vasérczfekhelyek keletkezésére és iránytadö jelek azoknak fölkutatására. Mivel hegyvonulatunk vasérczfekhelyei azonos csapással és dűléssel első sorban az alsótrias márgapala és mészkő csoportba, alárendelten azonban a középtrias kagylómész közé is vannak ékelődve : azt lehetne hinni, hogy a vasérczek képződése azokkal egykorú. De tekintve azt a tényt, hogy a vasércz főképen a hegyvonulat hosszvetődési síkjai mentén van az illető rétegek közé települve : nekem ezen körülményből valószínűbbnek látszik, hogy a vasérczek csak a rétegszakadások és vetődések után, melyek az egész trias rétegcsoportozatot érték, kezdettek képződni és fejlődni. Nem hiszem azonban, hogy már a Jura-korban, vagy a mesozói időben általában indult volna meg ez a képződési folyamat. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy a Kárpátok hegyrendszerének felgyűrődésével és a vele járó hatalmas törésvonalakon a trachytos kőzetek fölnyomulásával, a harmadkornak második felében kapta meg hegyvonulatunk és az egész gömörabauj-tornamegyei mészkőplateau is mai alakját és belszerkezetét. Az összes triasrétegeknek felgyűrődése és részben fölszakadozása alkalmával a vasérczfekhelyek helyét még a sötétszürke alsótrias mészkő, vagy a középtrias kagylómész is foglalta volt el. A szakadások és vetődések mentén azonban a mélységből feltörő melegforrások, melyeknek nyomait és utódjait még most is látjuk, megkezdették volt cserebontó hatásukat oly módon, hogy a meszet lassanként föloldva kihozták a felületre és helyette vascarbonatot hagytak vissza a mészkőpadoknak helyein. Föl kell vennünk természetesen, hogy az illető fölszálló források kettedszénsavas vasban dúsak lehettek, és ez a fölvétel, ha őket a közeli trachytkitörésekkel kapcsolatba hozzuk, melyeknek kerületében a fölszálló forrásoknak szón savban és vasban való gazdagsága ismeretes, szintén nagyfokú valószínűséggel bír. A mészkövek tehát ily módon először is vaspáttá átalakultak, mely vasérezfekhelyeink mélyebb szintjeiben valóban meg is van, és csak később, a fokozatos denudatio folyamán változott át az lassú oxydatio és vízfölvétel következtében, a felülettől kezdve a mélység felé, vörös- és barnavasérczezó.