Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Koch A.: A Rudabánya-Szent-Andrási hegyvonulat geológiai viszonyai

A RUDÓBÁNYA—SZENT-ANDRÁSI HEGYVONULAT GEOL, VISZONYAI. 139 Szalonnától északra, a Borzlyukak nevű dombon a sárgásbarna bitumenes édesvízi mészkőnek nagyobb tömzsei hevernek a szántókon szerteszét, melyekben a csigáknak csupán köbeiéit látjuk és pedig : egy Campylaea sp., egy Helix sp. és egy nagyobb Bulimus sp.-től származó kőbeleket és üregeket, melyekből a fajokat nem lehet már meghatározni. Ez az édesvízi mészkő nagyon emlékeztet a Budapesten a Svábhegy laposán elterjedt pannóniai emeletü édesvízi mészkőre és nincsen kizárva, hogy az itteni előfordulás is még a harmadkor végén ülepedett volt le. Ez a még most is bőven feltörő melegforrásokból leülepedett mészkő azonban legnagyobb mórtékben a hegyvonulat keleti tövében fölhalmozódott triasmészkő törmeléknek hézagait tölti ki és ily módon vastagpados diluviális brecciává ragasztotta össze azokat. Ezek a mészkőbrecciák különösen a szalonnai szőllők alatt elnyúló lejtőn lépnek föl vastag padokban és Martonyinál egy ilyen brecciapadból fakad föl az ottani melegforrás is. A triasmészköveknek ez a részint még laza, részint mésztuffa által összeragasztott törmeléke Szalonnától, a Bodva folyó bal partjától föl a Szárhegy keleti nyujtványáig, tetemes vastagságban elfödi a helyt álló régibb rétegeket, és csupán egy ponton bújik ki alóla a triasrétegek legalsóbbika, a sötétszürke agyagpala, ugyanazokkal a veseképű gumós kiválásokkal, melyek a martonyi vasbányánál is előfordulnak. 7-szer. Diluviális vörös agyag (Terra rossa) vaskő zárványokkal. A Színtől északnyugatra emelkedő Hangyástető laposán, a felső triaskoru világosszürke mészkőpadok felett, több méter vastagságban élénk vörös, nagyon vasoxyddús agyagot figyeltem meg, mely a Karstvidékek Terra rossa-jának megfelelő képződmény. E vörös agyagban, miután épen vasérczre folyt a kutatás benne, barna- és vörös vasérczczé elváltozott werfeni palának kisebb-nagyobb rétegdarabjai fordulnak elő zárványképen. Valószínű, hogy e zárványok már vasérczczé elváltozott állapotban jutottak a vörös agyagba és nem azon belül ment végbe a vasérczczé válás folyamata. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ezen vörös agyagtakaróban jelentősebb vasérczelőfordulásokra nem lehet számítani. Mellékesen kiemelhetem még azt is, hogy úgy a nevezett ponton, valamint hegyvonulatunk főgerinczén is több XXI] 10