Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Koch A.: A Rudabánya-Szent-Andrási hegyvonulat geológiai viszonyai

A RUDOBÁNYA—SZENT-ANDRÁSI HEGYVONULAT GEOL. VISZONYAI. 133 megyei nagy triasmészkő-fensíknak délkeleti szegélyét alkotja, mely északi felében a Bodva folyó völgye által le van szelve attól, mig déli fele szakadatlanul összefügg vele. E hegyvonulat általános csapása, mely az azt összetevő kőzetrétegekével pontosan összevág, DDNy-ról ÉÉK felé tart. Perkupa és Szalonna községek között a Bodva folyó keresztültöri hegyvonulatunkat, tanulságos természetes szelvényben föltárva annak belső szerkezetét. Egyebütt csak a völgyek természetes- és a vasbányák meg kutatások mesterséges föltárásai nyújtanak elég jó betekintést annak földtani alkatába. I. Hegyvonulatunk földtani képződményei. A hegyvonulatot összetevő földtani képződményeknek sora, alulról fölfelé haladva, a következő : 1-ször. Alsó-triaskorú, úgynevezett tuer feni pala hegységünk legmélyebb, vagyis alaprétegeit teszi, mert a Kákó fölött emelkedő Osztramos hegy mészkövét én nem ismerhetem el carbonkorinak, a minek a bécsi geológusok nyilvánították. Perkupa és Dobodéi környékén, föl Eákóig, piszkosszürke vagy barnásvörös, csillámdús finom homokkőpala, az Osztramos északkeleti lejtőjén a róla lenyúló árokban pedig zöldcsíkos és foltos sötétvörös palás agyag a főbb kőzetei. Egyebütt, különösen a SzínPerkupa és Szalonna közötti szelvényben, vékony lemezekre hasadozó sötétszürke agyagpala uralkodik, melynek a felülethez közelebb eső rétegei mállás következtében világosabb, piszkosszürkés vagy barnás és sárgás szinüekké váltak. Ez az agyagpala hasonló színű, néha szaruköves, igen tömör, szálkás törésű mészkővel váltakozik, mely néha kisebb-nagyobb gumókban és fészkekben van elszórva benne. Magasabb színtájában a sötétszürke mészkőbetelepülések gyakoriabbakká és vastagabbakká válnak. Legfeltűnőbb ez a Perkupa és Szalonna közti országút mentén, a Telekesoldal nevű hegynek szép föltárásában, hol azonkívül egy durva quarcz-porphyr-conglomeT&tiiBk a közbetelepülését is észlelhetjük, a quarczporphyr vékony telerévei kapcsolatban. Ez a sajátságos porphyr-conglomerat 6—10 m vastag padokban van a fekete pala közé települve. A legvastagabb pad-