Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Koch S.: Adatok Rudabánya oxidációs övének ásványaihoz

KÜLÖNLENYOMAT a «Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Értesitoje» LVIII. kötetéből. Budapest, 1939. SONDE RABÜRÜCK aus «Mathematischer und Naturwissen­schaftlicher Anzeiger der Ungarischen. Akademie der Wissenschaften» Band LVIII, Budapest, 1939. ADATOK RUDABÁNYA OXIDÁCIÓS ÖVÉNEK ÁSVÁNYAIHOZ. KOCH SÁNDOR-tó I. A IX. és X. táblával. Északi határainknak 1938-ban bekövetkezett részleges revízió­jáig Csonkamagyarország egyetlen vasércbányája a borsodmegyei Rudabánya volt. Bányahelyünk már a XIV. században önálló bányaváros, mely a felsó'magyarországi bányavárosok között szerepelt. A XV. századból származó, művészi kivitelű pecsétjét az Orsz. Magyar Történeti Múzeum Őrzi. Jelentős bányászata, melynek tárgyát termésréz, másodlagos rézércek és ezüsttartalmú galenit képezték, és amelyről az e korból származó salakhányók tanúskodnak, a XVI. század végével veszít jelentőségéből, majd a következő két évszázadban egyre jobban hanyatlik. Tudunk ugyan arról, hogy a XVII. és XVIII. században többen kértek engedélyt réz-, ólom-, ezüstércek, sőt arany bányászatára is, de számottevőbb munkála­tok megindulásáról adataink nincsenek. Az egykori rézbányát, immár mint vasércbányát, 1880-ban nyitja meg újból a witkowitzi érdekeltséghez tartozó Borsodi Bányatársulat. Az első öt év végével már évi 100,000 tonnán felül "> termelő bánya szolgáltatása az utolsó békeévekben már megköze­lítette a 400,000 tonnát, sőt 1911-ben 430,000 tonnára rúgott, | jelentős százalékát téve az akkori Magyarország évi vasércterme­lésének. A termelt érc kizárólag oxidációs érc, túlnyomőrészben limonit, kisebb mennyiségben hematit volt. Az elsődleges ércnek, a szideritnek termelése csak a húszas években indult meg komo­lyabban. t Az 1928. esztendőtől a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű R. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom