Szemán Attila: Hagyományos nyíltlángú bányamécsesek Magyarországon (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 19., Rudabánya, 1999)

8. kép felé lógnak (8. kép)."' A függesztő horognál tartott lámpákat a művész a képeken mégis rendben működőként ábrázolta. Elképzelhetetlen, hogy Agricola e több helyen is bemutatott lámpát hibásan ábrázolta volna. Ez a mécstípus azonban feltehetően csak átmeneti, ha úgy tetszik, kísérleti lehetett, hiszen nem ismerünk vele pontosan megegyezőt sem az ábrázolások, sem a fennmaradt tárgyak közt. Nagyon is lehetséges viszont, hogy a tartókengyelt, illetve kart valamilyen kisebb, az ábrázoláson nem Ez magyaérzékelő nyúlványok felfüggesztett helyzetben merevítették rázhatná csak meg a lámpa használatát. A bizonyosan és szükségszerűen létező tartóelemecskék azonban nemcsak c fémlámpa ábrázolásainak esetében láthatatlanok. Teljesen általános tény, hogy a lámpák - nemcsak Agricola metszeteinek esetében a fejen, a felhúzott csuklyán is szerepelnek.

11 Ez pedig vonatkozik az összes eddig felsorolt mécsesre. Mégis, egyetlen típusnál és egyetlen esetben sem látható, hogy mivel rögzítették ezeket a lámpákat a csuklyához. Pedig rögzítés nélkül e könnyű mécsesek fejen maradása egyszerűen nem lehetséges. Persze mindamellett, hogy nem szolgáltatnak semmi adatot a mikéntre, egyértelműen és bizonyosan rámutatnak a fejlámpák korai létére. A fejlámpák nyilván nélkülözhetetlenek voltak a létrákon történő ki- és beszállások alkalmával, hiszen ilyenkor a bányásznak mindkét kezére szüksége volt.