Szemán Attila: Hagyományos nyíltlángú bányamécsesek Magyarországon (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 19., Rudabánya, 1999)

Az. Agricoiaáltal bemutatott kísérleti lámpatípus kivételével a többit bizonyíthatóan Magyarországon is használták. Ez nyilván a bányászati szakma nemzetközi jellegének és hazánk bányászat terén adatolható fejlettségének köszönhető. A nyéllyuk nélküli egyszerű, csőrös kis faggyúmécsest ismerjük Rudabányáról (9. kép).

1

" A X1II-XIV. századra datálható és feltételezhetően a bányából került elő. Ez azonban még nem volt kifejezetten és csakis bányában használt lámpatípus Az első igazi bányamécses - amit csakis bányából, illetve bányavidékről ismerünk - a botra húzható mécses volt. Ezek megszokottak a XV-XVI században a magyarországi bányákban is - akárcsak az Agricola-korabeli szászországiakban. A mai Németország egyéb területein leginkább szintén ezt használták. A római kori datálás egyértelműen tévedés.

M mivel a XV. század előtt nem ismert, s legkorábban a XIV század végén feltételezhető megjelenése Ezt a típust nálunk homokkal savanyított tűzálló agyagból készítették. Rudabányáról ismert egyenes peremű (10. kép) és behúzott oldalpcrcnűi (11. kép) változata, niclv az. esetlegesen hígabb, megolvadt faggyút is megtartotta. A perem hátulsó falához illeszkedő kis agyagcső. akár botra húzták, akár a hüvelykujjat dugták bele. mindenképp biztosabb fogási tett lehetővé. Ráadásul anyagszerű volt. vagyis az. agyagmécscsek cserép anyaga is megfelelő szilárdságú volt ehhez a formához. A német teriileteken a XVXVI században előfordulnak fém változatai is. A történelmi Magyarországon nem ismeretes ez utóbbi variáció A XVI. századtól kezdve használják a bányászok a fémből kép készült mécseseket.