Szemán Attila: Hagyományos nyíltlángú bányamécsesek Magyarországon (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 19., Rudabánya, 1999)

A XIX. század első felére, köze­pére datálható az eddigiektől megle­hetősen eltérő formájú új típusok megjelenése (19. kép). A kisebb mé­retű vasmécsesek már a Faller Jenő által a német kifejezés alapján „béka alakúnak" nevezett típushoz tartoz­nak. Feltehetően német területekről került Magyarországra ez a típus. Bi­zonyos azonban, hogy némileg átala­19 kéo kult nálunk. Nemzetközi viszonylat- F ban a wesztfáliai, szászországi békaalakú lámpák, valamint a Magyar­es Csehországban használt kahanyec más és más formájúak voltak. Többnyire vaslemezből és kovácsoltvasból készültek. Jellemző a tí­pusra, hogy a középkori agyaglámpákhoz hasonlóan ismét viszonylag kisméretű (mintegy 13x9 cm), körte alakú zárt teste van. melyet a már ismertetett kengyeles tartórésszcl láttak el. Zárt olajtartálya elárulja, hogy már eleve repceolajjal történő üzemeltetésre készült. A bekunko­rított végű kengyel kovácsoltvasból készült, s úgy üthető bele az olajtar­tály hátsó, kiszélesedő részére forrasztott lemezhüvelybe. További ér­dekessége ennek a típusnak, hogy hasonló lemezhüvely a lámpa oldalára is fel van erősítve tűzi hegesztéssel, ami azt jelenti, hogy ide is áthelyez­hető a kengyel. Valóban olyan a mécses súlyeloszlása. hogy ennél a hü­velynél fogva is egyensúlyi helyzetbe hozható. A kengyel pedig a fel­melegített állapotú hüvelyből nyilván kihúzható, s a másik helyre is be­üthető, mivel úgyis a tárgy lehűlésével szorul be. A kengyel bekun­korított első vége alighanem az akasztóhorog csatlakoztatására is szol­gált, így látható egy nagyon hasonló rudabányai lámpán is. 16 A ka­nócszorító lemez itt is hosszúkás formájú és tologatható, aminek rög­zítése szárnyas csavarral történt A lámpa tisztogatására és a kanóc iga­zítására eredetileg hegyes vastűt használtak. A kis vasmécsesek mellett persze tovább használták a XIX. század első felében, közepén a már leírt befedett kerek tálkájú lámpákat is. sőt ezek általánosabbak voltak. Az ilyen típusú mécseseken, noha ekkor már többnyire eleve befedett tálkával készültek, a befedés a továbbiakban is ideiglenes jellegűnek hat. Ennek oka az. hogy a fedőlemezt lágyforrasz­szal. kívülről ráhajtott peremmel erősítették fel. Talán csak megszo­kásból használták ezt a megoldást, de szerepe lehetett annak is. hogy egyes bányavidékeinken - elsősorban Erdélyben - helyenként még a XIX század második felében is alkalmazták a faggyút, mint világító­

Next

/
Oldalképek
Tartalom