Szemán Attila: Hagyományos nyíltlángú bányamécsesek Magyarországon (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 19., Rudabánya, 1999)

anyagól. Ebben az esetben pedig nyilvánvalóan a nyitott tálkájú mécses volt a megfelelő A XIX. századi, fogadalmi ajándéknak készült, apró. népművészeti jellegű selmeci fa bányászszobrocskák kezében is még a láncon függő, régi típusú, nyílt tálkájú bányamécscst találjuk meg. Persze ebben az. esetben számolhatunk azzal a ténnyel, hogy gyakran a hagyományos, azaz régebbi eszközöket ábrázolták a recens darabok helyett. A XIX. század folyamán, sőt még - s ez talán nem eléggé ismert -, a XX. század elején is a hasonló típusú nyíltlángú mécsesek uralják a sújlólégmcntcs bányák mozgó világítását. A XIX. század második feléből származik gyűjteményeink nyíltlángú mécseseink többsége. A XVII1. század végi befedett mécsesek kanócszorító lemezének, a lolókának a fogóját jellegzetesen bekunkorított és kettéhajtott lemezből formálták meg (17. kép), amit forrasztással rögzítettek. Ez a típus a későbbi körte alakú mécsesen is megfigyelhető, sőt általános volt hazánkban A visszahajlított, pajzs nélküli kengyel, melynek felső részén alakították ki a szemesszegecs nyílását, ugyancsak a régi magyarországi