Poda Nicolaus: A selmeci bányagépekről (Prága 1771) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 10., Miskolc, Rudabánya, 2002.)

alakítja meg Born a viíág eíső nemzetközi műszaki egyesületét, a Societät der Bergbaukunde-t a jelenlévő több német, valamint angol, svéd, spanyolamerikai, ausztria-magyarországi szakember közreműködésével 1786-ban. Az egyesület 13 európai és két amerikai (Mexikó, Bogota) országban szervezett szekcióiban 154 tagot tartott nyilván, köztük olyan szellemi kiválóságokat, mint Lavoisier, Goethe és Watt. A tanintézet első évtizedeinek két kiváló tanulója, Josef Karl Hell, (akinek gépeiről szól tulajdonképpen ez a kiskönyv), a világhírű gépkonstruktőr, valamint Christof Traugott Delius a későbbi professzor, akinek mindmáig számontartott Bergbaukunst-ját (Wien, 1773; 1806) 1778-ban Párizsban franciául is kiadták, s használták ott is félévszázadon át szak- és tankönyvként egyaránt. A 19. század derekán Selmecbányáról indul a modern ásvány-földtani oktatás, kutatás, s az első nagy magyar geológus nemzedék: Pettkó János, Szabó József, Hantken Miksa, Böckh János, Hauer Ferenc, Gesell Sándor, Herbich Ferenc, Pávai Vájna Elek stb. Ugyancsak innen a kiváló mélyfúrók, majd a 20. századi szénhidrogén-kutatók sora: Zsigmondy Vilmos, Böckh Hugó, Papp Simon, Pávai Vájna Ferenc, Faller Gusztáv stb. *** A 18. sz. első harmadában a nagyjából visszaigazított országhatárok között megindulhatott az elnéptelenedett, elszegényedett vidékeken a társadalom és a gazdaság újjászervezése. A felvidéki kincstári bányászat a megszűnés, megszüntetés határán mozgott: mind a Rákóczi-, mind a császári kormányzat nem tartotta érdemesnek a művelés folytatását, amelyre csak igen erőteljes beruházások