Poda Nicolaus: A selmeci bányagépekről (Prága 1771) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 10., Miskolc, Rudabánya, 2002.)

Sigelsbergi aknában. Ez, valamint a Lipót aknánál lévő vízikerék különleges fékezőkerékkel rendelkezik, a többinél csupán a vízikerék középső karimáját fékezik le (5. ábra, 6. ábra). Az Erzsébet és a Kőnigsegger aknában lévő váltókerék tengelyének a száraz oldali végén egy végforgattyú található; a gép szivattyúzásra történő használatakor a forgattyú csapját egy forgóbak egyik karjával hajtórúd közvetítésével összekapcsolták. A forgóbak másik karján egy másik hajtórúd van felszerelve, amely a szivattyúaknában álló himbát az aknarudazattal együtt ide-oda mozgatja. Hasonló vízgépet építettek a Teich aknánál Hodritzban, mely a Ferenc császár altáróban a szállításnál nagyon jó szolgálatokat tett. Ha elegendő a hajtóvíz, és nem túl sok a bányavíz, akkor a géppel ugyanabban az időben kőzetet is lehet szállítani, és szivattyúrakatok segítségével vizet is lehet emelni közepes magasságra. Azért, hogy a Magdolna és a Károly aknából felváltva végezzenek vízzel való szállítást, Zipfern Mátyás, bányafőnök 1766-ban megalkotta a fent bemutatott gépet, melynek csigaalakú kötéldobja mindkét aknától 63 m távolságra van.