Poda Nicolaus: A selmeci bányagépekről (Prága 1771) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 10., Miskolc, Rudabánya, 2002.)

1769-ben, mivel az állandó külszíni víz miatt a gépek megállás nélkül működtek, először két fenyő-, majd később a kicserélt tölgyfatengely tört el. A törés minden esetben a dob előtt történt, 4,5 m-re a nedves tengelycsaptól. A második fenyőfa tengely 17, a tölgyfából készült csak 3 hétig tartott, ezért a gépet a következő módon alakították át. A fenyőfa tengely 9,5 m hosszú lett, vastagságát a nedves oldali csapnál 92 cm-re, a száraz oldali csapnál 50 cm-re hagyták; továbbá nyolcszögletűre faragták s a vas tengelyvasalások felével rövidebbek lettek. A csak három karimából álló kúpalakú kötéldob hossza 421 cm. A dob átmérője a mindkét végén lévő ütközőkkel - ahol a kötél felfekszik - 303 cm, középen pedig 421 cm. A fém tengelycsapokat leesztergályozták, így a nedves oldali csap átmérője 20,3 cm, a szárazoldali csapé 19,6 cm lett. A hagyományos bányakötél helyett csigasorkötelet raktak fel, amely az aknaszájon át halad az aknába.