Poda Nicolaus: A selmeci bányagépekről (Prága 1771) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 10., Miskolc, Rudabánya, 2002.)

A kenderből készült bányakötél szárazon átlagban méterenként 4,6 kg, nedvesen pedig 6,4 kg tömegű. A gép hatékonysága A meddő és az érctartalmú kőzetek úgy kerülnek a mélyből a külszínre, hogy az üres bödön lefelé, a megrakott pedig felfelé halad. Hogy a szállítás még gyorsabb legyen, mind a rakodás helyén, mind az ürítőpadnál egy-egy tartalékbödönt tartanak készenlétben; így amikor az üres bödön leér, a csatlósok rögtön helyébe akasztják a már előre kőzettel megtöltött bödönt, amikor pedig a tele bödön felér, azt rögtön kicserélik a készenlétben lévő üressel; ehhez átlagban 1,25 percre van szükség, és így csupán ennyi időre szakítják meg a szállítást. Az egy műszak, illetve 8 óra alatt felhúzott bödönök száma a rakodóhely mélységétől függően nő vagy csökken, amint ezt majd az egyes bányák szállításának ismertetésében pontosan kimutatjuk. A szükséges energia A szállításhoz egy műszak alatt 2, 3 vagy 4 pár lóra van szükség a mindenkori mélységtől és a ráakasztott bödönpároktól függően.