Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

nyokat magukban rejtő telepek természetes módon, p. vízmosásokban, szakadásokban feltárva, ekkor árkokkal vagy csekély mélységű aknákkal eltávolítjuk a közetról a termőréteget és törmeléket, hogy az alatta fekvő eleven kőzet minőségét megvizsgálhassuk. A telepek rendesen felnyúlnak a törmelékig, és ezt a felső részüket kibúvásnak nevezzük. Ha egy ilyen kibúvást találunk, és a vidék hegyes-dombos minősége megengedi, szintes kutató táróval vizsgáljuk meg a telep tulajdonságait a kibúvástól kezdve, lapályosabb vidékeken pedig kutató aknákkal Ha a hasznos ásványokat rejtő telepek nagyon laposan és mélyen a fölszin alatt feküsznek (a kőszénnél és sónál gyakori eset), akkor furó lyukakkal kutatunk: a kőzet minőségéhez alkalmazott alakú acélfuróvaí lehatolunk a mélységbe, és a felhozott furóport, iszapot vagy a hengert s furómagot vÍ2Sgáljuk meg. Az ilyen kutató munka egészen hasonlít az artézi kutak fúrásához ; itt is alkalmazhatók a szabadon eső véső-furók, valamint a forogva működő acél- és gyémántfúrók. L. Fölafurás. A kutatásnál, föltárásnál és fejtésnél szükséges kézi munkát a bányász rájárnak nevezi és hozzá a következő szerszámokat használja. Földet, törmeléket, kavicsot, homlokot és a már kivájt kőzet apraját, melyeket más helyre kell szállítani, ásóval, kapával és töltő kosárral vagy teknőcskével rakják be a szállító edénybe. Csákánynyal vágják a lágyabb kőzetnemeket : agyagot, palát, gipszet, kősót és kőszenet ; a csákány a kőszén bányász fószerszáma. Keményebb kőzetei: mész-