Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

követ, homokkövet és lágyabb gránitot, gnájszt, poriirt ékkel és kalapáccsal tördelik le. A kalapács 16—18 cm. hosszú, 5—6 cm. vastag, s mind a két végén megacélozott vas, melynek közepén lyuk van a,40—50 cm. hosszú nyél számára. Az ék 2 cm. vastag, 10—15 cm. hosszú hegyes acélszerszám, melynek közepe felett van a lyuk a vékony nyél fölvételére. Munkaközben az ék hegyét a kőzetre tartják és 6—10 fontos kalapácscsal ütve, apró darabokban pattogtatják le vele a közetet. Régebben, ha a füstöt elvezethették, tűzzel porhanyították a kőzetet. Puskaporral Selmecbányán repesztettek legelőször. Montecuccoli Jeromos gróf, a hires tábornok közeli rokona házasság utjána selmeci báuyák fő részeso lett, mint ilyen 1627 febr. 8. sikerrel próbálta meg a puskapor alkalmazását a kőzet repesztéséro. Az első repesztő j mm kát Weindl Gáspár bányász teljesítette Sclmecen, az Istenáldás nevü bányában. A repesztés céljából lyukat fur a bányász a kőzetbe. A fúrók 2—2V

2 cm- vastag, gömbölyű, v. hatszögii s különféle hosszúságú acél vésők 3—i cm. élhosszasággal. A fúrást mindig rövid nyelű vastag vésővel kezdik, s ha az eltompult, valamivel hosszabb nyelű, de rövidebb élü fúróval folytatják, hogy a furó a lyukba belo ne szorulhasson. Fúrás közben vizet töltenek a lyukba, ami elhárítja a furópor alkalmatlankodását, és a fúrást is gyorsítja. Ha a lyuk már elég mély, kikaparja belőle a port vagy iszapot, szárazra kitörli egy rongydarabbal, és beleteszi a kellő mennyiségben papiroshüvelybe takart repesztöport, a papiros-