Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

des viz feiett vonulván el, a folyamból kilépő sze

r mocskok minden akadály nélkül síüyedhetnek alább. Az osztály minőségét itt is első sorban a zagyfolyam sebessége, vagyis az edény szélessége, határozza meg, de egyszersmind az edény hossza is, melynek akkép kell kiszámítva lenni, hogy csak olyan szemek érjék el a csendes vizet, a milyeneket megnyerni akarunk, a többit pedig a zagy magával vigye a következő edénybe, melynek szélessége és hossza is nagyobb, s igy tovább, hogy a legutolsó tölcsérből fent tiszta viz ömöljék ki. Ezek az edények mint tölcsérek csúcsban végződnek, melynek furatán a leülepedett szemek folytonosan kiömlenek, és a további feldolgozásra szolgáló készülékekhez elvezethetek. Ezek a tölcsérek folytonosan működnek, igen kevés kézimunkát kivannak és sokkal tökéletesebben osztályoznak, mint az osztályozó vályúk. Még tökéletesebben működnek a Rittingor-fóle osztályozó csatornák. Hogyha a zagyot egy csatornában bizonyos sebességgel fölfelé emelkedni kényszerítjük, azok a szemocskék, mellek a zagy sebességénél gyorsabban sülyednek, le fognak ülepedni, a többiek pedig a zagygyal fölemelkednek; ha tehát az egymás után következő csatornákat ugy szerkesztjük, hogy keresztszolvényük minden következő osztálynál nagyobbodjék, tehát a bennök emelkedő zagy sebessége kisebbedjék, minden egyes osztályban másként ülepedő szemecskékot fogunk nyerni és pedig az első osztályban a leggyorsabban ülepedőket, az utolsóban pedig a leg-_