Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

A bányamunkás a vájás biztosítására fát, kőfalat, vasat használ. A fával való biztosítást ársolatnak nevezik, ennek nemei : szarufa, egész és fél ajtófél, feszítek, támasz, járomfa, talpfa és aknaáesolat. A szarufaácsolat hasonlít a födél szarufáihoz ; csak ott alkalmazzák, ahol a nyomás nem nagy, és főképen felülről várható. Az ajtófél hasonlít a házak ajtófeléhez, és áll két oszlopból, melyeknek felső végeit egy süvegt'a köti össze ; ez az egész ajtófél és akkor alkalmazzák, ha a kőzet mind a két oldalon és fölülről is omladékos ; ha az egyik oldal biztosan áll, akkor a másik oldal elé az oszlop, és felül a süvegfa építtetik be, és az a fél ajtófél; ha az üregnek csak teteje omladékos, akkor f'eszítéket tesznek alá, és az oldalak közé erősen beékelik : a köztük maradó hézagokat, valamint az ajtófelek között maradtakat is széldeszka darabokkal, vagy hasított béllésfával töltik ki, béllelik. Egyes beomlással fenyegető szikladarabok alá támaszfát állítanak; ha szükséges a támaszfa terhét megosztani, több támaszfa felső végeire járom fát tesznek; és ha attól lehet tartani, hogy a nagy teher a támaszfák v. ajlófelek alsó végeit a talpba benyomja, akkor talpfát tesznek alájok. Néha az üreget olyan törékeny kőzetbe keli vájni, mely azonnal beomlik, és annyi helyet sem tarthat magától nyitva, hogy egy uj ajtófelet beállítani lehessen.Ilyen esetben az utolsó ajtófél mellett erős, hegyes karókat, caeglyéket vernek a vájás irányában az omladékos kőzetbe sürün egymás mellé, melyek azután a beomlást aunyira feltartóztatják, hogy a közöttük levő törmeléket kitakarítani és egy vagy két ajtófelet beállítani lehet. Amint ez megtörtént, ismét ujabb karókat vernek az utolsó ajtófél mellett a kő-