Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

hüvelybe hosszú, vékony, hegyes és faggyúval bekent rézdrótot szúr, melynek fogautyuja kiáll a fúrólyukból ; azután száraz agyaggal kitölti a fúrólyuk üres részét, és ezt a fojtást erősen leveri egy keményfa botocska val, a töltővel ; ekkor óvatosan kihúzza a réztűt, és helyébe puskaporral bekent szalmaszálat, v. papirostekercset U/yiijtószálat) dug, úgy hogy a reposztöporba bele érjen. A gyújtószálak helyett mostan (jyiijtózsinőrohú használnak, melyeknek bele pu ska por hói van. A gyújtószál v. gyújtózsinór kiáltó végére azután kénkövei bekent s a lámpa lángja felett megpuhított fonalat gyöngyölít, és annak végét meggyújtva, biztos helyre menekül a bányász, hol a lövés nem érheti. A kénfonal lassanként elégvén, meggyújtja a gyújtószálat vagy zsinórt, ez pedig a fúrólyukban levő repesztő port, mely felrobban, és ha kellőleg el volt fojtva, a kőzetet lerepeszti. A fúrólyuk irányától, mélységétől függ a repesztő por mennyiségétől függ a repesztő munka hatása ; a repesztő bányásznak mindezeket tapasztalatból kell ismernie. Ujabb időkben igen sokféle, nagyon hatható repesztő szereket találtak fel ; ezek közül leginA Pallas nagy Lexüiona. IL köt.