Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

A báiiyabeli munkálatokat a bányász végzi. Tágabb értelemben bányásznak nevezik mindazokat, kik valamely bánya vagy kohó érdekében működnek, szűkebb értelemben azonban csak a bányauiíveléssel foglalkozókat nevezik bányászoknak, kik között tiszteket, altiszteket és legénységet különböztetnek meg. Tiszt csak az lehet, aki bányászati akadémiát végzett és államvizsgálatot tett, altiszt pedig, aki az e célra fennálló bányaiskolát végezte. A legénység 16 éves korától kezdve foglalkozik a bányában, tehetségéhez és erejéhez mért munkával. Mielőtt a bányászok a bányába mennének, a bánj/ahdzbangyűlnek össze: itt intézkednek az ügyelök, hogy mindenki hol s mit dolgozzék; itt végzik a munkások imádságukat, s innen szállanaklea bányába, kijövet pedig itten jelentik magukat az ügyelőknél, s átöltözködés után innen indulnak haza. A bányászok életük nagy részét a föld felszine alatt töltvén, a természet erővel való szakadatlan, és minden testi és szellemi képességük folytonos alkalmazását kivánó, élénk küzdelem mellett egészen sajátságos életet élnek. Leggyakrabban zordon hegyek és terméketlen völgyek között egészen saját erejükre utalva, a világ nagy eseményeitől rendesen érintetlenül maradnak. Minthogy tapasztalásuk bizonyitja,liogy szükség és veszedelem esetében csak egymás között találhatnak segítségre, és hogy törekvéseiket a nembányászok sem megérteni, sem méltányolni nem tudják: másrészt pedig a jó rendnek és fegyelemnek hasznosságát minden percben érzik : már