Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

a legrégibb időkben szervezkedtek, és oly intézményeket léptettek életbe, melyek szükségleteiknek és nézeteiknek megfeleltek, és sok tekintetben érdekesek. Intézményeikhez ragaszkodnak : a nemos hivatásuk öntudatából fejlődött komolyság, a szakjuk iránt való lelkesedés és szoros testvéries összetartás a bányászérzelemnek nyilvánulásai, melyek szük korlátok közt is sok hasznos és üdvös eredményre vezettek. (Wenzel G.; Magyarország bányászatának kritikai története.) A bányában munkával töltött idő a bányaműszak. Vannak bányák, melyekben a munkások naponként 12 óráig dolgoznak, beleszámítva a déli pihenő órát is. Hazánkban rendesen 8 óráig tart egy bányaműszak. A munkások reggel 4 órakor bemennek és délben 12 órakor kijönnek ; ekkor a második csapat megy be, és kijön este 8 órakor, midőn a harmadik csapat megy be és dolgozik reggel 4 óráig. — Jól rendezett bányaműveknél fölveszik a 16 éves fiút, ha irni és olvasni tud, takarító-nak, kinek főfoglalatossága a törmelék eltakarítása, s a bánya tisztántartása : néhány év múlva, ha megerősödik, lesz belőle csillér, és tolja a törmelékkel megrakott szekeret: csillét; továbbá lesz csatlós, az aknaszállításnál a kötélhez akasztja, vagy a kötélről lecsatolja a szállító zsákot vagy edényt; azután bánya-ács lesz, vagy bánya-kömíves ; megtanulja a biztonosításra szolgáló munkát ; továbbá lesz vágősegéd és vágólegény, ki gyakorolja a fúrást és repesztést, az ércek megismerését és kiválasztását; továbbá lesz kővágó, kinek foglalatossága marad a fúrás