Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

a legrégibb időkben szervezkedtek, és oly intéz­ményeket léptettek életbe, melyek szükségleteik­nek és nézeteiknek megfeleltek, és sok tekintet­ben érdekesek. Intézményeikhez ragaszkodnak : a nemos hivatásuk öntudatából fejlődött komoly­ság, a szakjuk iránt való lelkesedés és szoros testvéries összetartás a bányászérzelemnek nyil­vánulásai, melyek szük korlátok közt is sok hasz­nos és üdvös eredményre vezettek. (Wenzel G.; Magyarország bányászatának kritikai története.) A bányában munkával töltött idő a bányamű­szak. Vannak bányák, melyekben a munkások na­ponként 12 óráig dolgoznak, beleszámítva a déli pihenő órát is. Hazánkban rendesen 8 óráig tart egy bányaműszak. A munkások reggel 4 órakor bemennek és délben 12 órakor kijönnek ; ekkor a második csapat megy be, és kijön este 8 órakor, midőn a harmadik csapat megy be és dolgozik reggel 4 óráig. — Jól rendezett bányaműveknél fölveszik a 16 éves fiút, ha irni és olvasni tud, takarító-nak, kinek főfoglalatossága a törmelék eltakarítása, s a bánya tisztántartása : néhány év múlva, ha megerősödik, lesz belőle csillér, és tolja a törmelékkel megrakott szekeret: csillét; to­vábbá lesz csatlós, az aknaszállításnál a kötélhez akasztja, vagy a kötélről lecsatolja a szállító zsá­kot vagy edényt; azután bánya-ács lesz, vagy bánya-kömíves ; megtanulja a biztonosításra szol­gáló munkát ; továbbá lesz vágősegéd és vágó­legény, ki gyakorolja a fúrást és repesztést, az ércek megismerését és kiválasztását; továbbá lesz kővágó, kinek foglalatossága marad a fúrás

Next

/
Oldalképek
Tartalom