Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

Az egyesület székhely-kérdése 1892 (Palmer A. cikke és P.A. válasza)

Teljes megnyugvással nézhetnénk az uj egyesület működése elé, mely hivatva van első sorban országunk ' egyik legfontosabb iparágának, a bányászatnak felvirágoztatásán, másodsorban pedig hazai bányászati szakerőink anyagi és erkölcsi erejének emelésén közremunkálni, — ha az egyesület alakulásában nem találnánk egy oly mozzanatot, mely az egyesület üdvös müködhetésére nézetünk szerint mindenkor akadályozólag és bénitólag fog hatni s ez az alakuláskor történt ama megállapodás, hogy az országos bányászati egyesületnek székhelye Selmecbánya legyen. ' Eltekintve attól, hogy a külföld által is elismert tény, miként fő- és székvárosunk az utóbbi időben rohamos fejlődésnek indult és e fejlődését főleg az intézők ama hazafias ténykedéseinek köszönheti, melyekkel azt minden téren, tudományban, művészetben, iparban központtá igyekeztek tenni, maga az egyesület jól felfogott érdeke is azt kívánja, hogy központja Budapesten legyen. Az első feladat, melynek megoldása az egyesület kebelében várna a előkészítésre; elavult bányatörvényünk reformálása és hazai szakeróinknek az ország külömbözó vidékein elszaporodott külföldi bányászati vállalatoknál való alkalmazásának biztosítása volna. Ugy az első, mint a második feladat helyes és az igényeknek megfelelő megoldása a kormánytól és a törvényhozástól függ. Az hiszem, senki sem fog kételkedni abban, hogy ugy a kormánynyal, mint a törvényhozás tagjaival való érintkezés Budapest székhelyről közvetlenebb, mint Selmecbányáról. Az egyesület védnöke és elnöke is Budapesten Jaknak s az egyesület Választmányának vidéki tagjai is kétségtelenül könnyebben fognak a gyűlésekre Budapestre, mint Selmecbá-