Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A bányászat ügye az országgyűlésen 1889 és 1890. (P.A. felszólalása és vita)

biztosítsuk. Ez utóbbiak oszlályáb szat is, mert rendesen oly vidékek rcsetet, mely vidékeken különben betne. ilgaz .'< inert tovább tartozik a bányáikéinak nyújt kein']) meg nein élliiiuvavuli k legbiztosabb fogyasztó pineza :i körülölte fekvő megyék l'tildmivelű iparának, a bányavidék iparában történő változásokat azonnal megérzik a körülfekvő megyék is,, melyek a bányavidékkel együttesen szegényednek, vagy élénkülnek ilgnz! Ugy vau! jolibfelt'd.i ÓK mert ;i bányászat nélkill hazánkat iparos állammá átalakítani soha sem lesz lehetséges, ilgy van ! Nincs a világon sehol tekintélyes iparral liini ál- hm. tekintélyét bányászat nélkül, ex az ip.tr uiindeuHtt a bányászat segítségéve! fejlődőit és erősödött meg. A népesedé* szaporodása es a küzlekedi si eszközök lerjedése évről-évre szűkebb és szűkebb piaezra kényszerítik fóldmivcW répünket és általános már most is a meggyőződés, hogy a c.ilamitas legbiztosabb ellenszere nlilian rejlik. hogy nyers terményeinket mi magunk dolgozzuk fel es csak kész iparczikkcinket bocsássuk a piaezra. Helyeslés johltfclöl.i Általános tehát . a jelszó, bogy hazánkban az ipart pártolnunk kell. Es . e jelszót követi kormányunk is készségesen : az iparvállalatok keletkezését elősegíti, a kezdet nehézségeit adóelengedéssel s mas kedvezményekkel enyhíti. Íme, t. ház, a bányászatban hiijnk a mi legősibb, : legrégibb nagyiparunkat, mely századon ota, sót moudha- j lom, azóta, mióta országunk fennáll folytonosan ezer és • ezer embernek nyújtott közvetlenül biztos keresetet, közvetve pedig százezreknek : kérdem, vajion okosan eselekedüuk-e. ha eme legrégibb és igazan magyar nagyiparunkat, melynek t'eutarlása — az igaz. — gondot és némi áldozatot is kivan, elbukni hagyunk csak azért, mert nem jövedelmez annyi percentet, a mennyit egy kereskedő várhat vállalatába fekteleit pénze után? (Igaz '. jobbfclöl. A jövedelem nagysága és biztossága mértékadó lehet egy magánvállalkozó szemében, de nem lehet mértékadó az államgazdaság szempontjából tekintve, mert a mint már megemlíteni bátorkodtam, az államnak nem csak a bányászat közvetettéit eredményeit kell tekintetbe venni, hanem a közvetve hatókat is, melyek az állam ga-zilaszatáhan mindig nagyobb snlvlyal bírnak, mini a bányák közvetlen jövedelmei. Nem akarom ezzel, t. ház, azt mondani, hogy bit bármiféle banyát derllre-borura, ukár van jövedelme, akár niucs, műveltetni kell. Nagyon távol állok cttól, de azt igen is merem állítani, hogy egy bányát addig felhagyásuk nem szabad, mig okszerlleu remélhetjük, bogy a reáforditntt költségeket, ha nem is rögtön, de idővel megtérítheti, Bátorkodom itt figyelmeztetni a t. képviselőházat, bogy régebben a bányák jövedelmi eredményei nem azért voltak kedvezőbbek, mint most. mintha a bányák gazdagabbak lettek volna, hanem mert a berek, élelmi szerek és mindenféle anyagok olcsóbbak voltak és a pénznek i rteke nagyobb volt, mint most. azaz töbliet lehetett vele vásárolni. Abban az időben, midóu egy bányász heti bérc l frt volt s mikor az élelmi szerek olyan olcsók voltak, hogy Zólyom városa Mátyás királyt egész kíséretével tisztességesen megvendégelhette és a vendégség csak S aranyába került, ! Derültség, i akkor könnyen lupatiogtaihatott a bányász akkori primitiv eszközeivel is a kemény közelből annyit hetenként, a mennyinek ortéke nemcsak fedezte heti béret, de meg a vállvlkozó gazdának is aránylag szép jövedelmet adhatott. Téves az az átalános hiedelem is, hogy bányászatunk a középkorban több aranyat és ezüstöt termelt, mint most, Halljuk! Halljuk!! mert most is termelünk mi annyit, mint a mennyit a )Tik század \égeig átlagosan termeltek; csak a században volt egy korszak Lipót és Mária-Terézia királyok idejében, mi dön a termelés meghaladta a mostanit es a viszonyok olcsószerüsegénél fogva jelentékeny jövedelmet adott líégibb időkben a bányaművelésnek igen egyszeri! és cmpiriéiis szabályai voltak, melyek mellett a művelés eredménye nagy függésben állott a véletlen szerencsétől és minduntalan zavarba jött, ha valami akadályok fordullak eló. A régi háuyamthelés törtenete egy folyj Ionos lánezolata a jövedelmező korszakoknak, felváltva • s megszakítva a legkétségbeejtóbb állapotokkal. A mull század közepe óta azonban, különösen j mióla Mária-Terézia királyunk a selmeczi akadémiát j felállilotla, folytonosan terjedelmesebb és tudományosabb j alapot nyert a bányamüvelés is, mely ujabb időkben ! felhasználva a földián, vegytan, physika, méréstan és j gépészet vívmányait, nagyszerűen kifejlődött és igy ! lehetségessé vált, hogy daczára n bérek, élelmi szerek j és anyagok áremelkedésének, daczára a mélyebbre haj lott müvelés fokozódott nehézségcinek és a pénzérték [ csökkenésének, a mllvelés most mégis biztosabb és ered! menye nincs oly rendkívüli változásoknak cs bulláini tatoknak kitéve, mint volt régen. (Igaz!) A modern bányát/, okszcstt kezelésével nem arra törekszik, hogy a bányából — habár rövid ideig is — lehelő legnagyobb jövedelmet nyerjen, hanem úgy ve zeti a mivelést az államgazdaság követelményeinek is eleget leve hogy a viszonyoknak megfelelő nagysága j és állandóan egyenlő jövedelmet adjon. .Sajnos, hogy elődeink a kezelés e szabályát nem köveitek, sót még most is vannak sokan, kik abban találják örömüket, hogy tekintet nélkül a jövendőre, a jelenben minél nagyobb jövedelmet szolgáltassanak. Igy történt ez az állami bányászatiul is a forradalom után ; a megtakarítás tisztességes czime alatt megszüntettek minden improductiv kiadást, ámbár jól tudták, bogy ez