Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Selmecz vidéki telérek

x 116 x ez elült Duciinak neveztünk, most. azonban Dr. SZABÓ meghatározása szerint Bio ti t-A n d esi n traeh i t n ak kell neveznünk, a feküjét pedig ezelőtt nagyszemü Sicnitnak neveztük, az uj meghatározás szerint liiotit-Orthoklastraehít. E két régi eruptiv kőzet érintkezési lapján történt a telér föl hasadása, melyben képződött a főképen Quarczból álló telér anyaga még a Piroxentracbit kitörése előtt; az érczes fészkek főképen Pyrargyritet tartalmaznak, és a quarczos tölteménnyel valószínűen egy korban képződtek, mert nem képeznek a telérben külön ereket ; későbben azután nagy megrázkodásoknak volt a telér kitéve, tölteinénye összetöredezett, és nagy clvetődéseket szenvedett, dc ekkor már meg szűnt az érczképzŐdés, és a vetők rendesen vagy csak sírna lapok, vagy pedig agyagos elmállott mcllékkőzettcl vaunak kitöltve. E vetődésekre jelenleg nagy figyelem fordíttatik, és ezek nyomán sikerült is már a télért több oly helyen megtalálni, hol a régiek nem is gyanították a telér létezését. A telérnek legdélibb része Miklóstelérnck neveztetik, dél felé ismét követi eredeti délnyugati csapását, de elszegényedik. A régiek a Mindszenttelér azon részén, mely leginkább össze van töredezve, és a keleti irányba elhajlítva, a XVI-ik század első felében rendkívül gazdag érczeket termeltek, és akkor tájban innen származott a selmeczi fémtermelés legnagyobb része. A vizek levezetése végett hajtották a Handel Hodrifs altárnát is, mely a múlt században Ferenez-császár altárna név alatt a selmeczi telérckig folytattatott ; de ez altárna alatt nem tudtak nagy* mélységre hatolni részint a víz miatt, de főképen azért, mert valamely vetődést érve, nem tudták a telér folytatását kinyomozni, és a kőzet keménysége miatt nem keresgélhettek sokáig. Ez idő óta általánosan elfogadták, és helyesnek tartották azt a nézetet, hogy a Mindszenttelér az altárna szintje alatt csekély mélységben kivágódik, és csak a felsőbb szintek maradványainak felkekeresésére fordították igyekezetüket; a mivclésnck ily módon csak ritkán és csak rövid időszakokban volt jó eredménye. Ujabb időben sikerült a vetődések tanulmányozása folytán