Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Bányavárosi boszorkányperek, különös tekintettel egy 1715. évi telkibányai esetre. (Márkus Zsuzsanna)

Telkibánya. További helyszínek is kapcsolódnak az eseményekhez: Abaújvár, Kassa, Nyíri. Több boszorkányvádat tartalmaz a Zsujtán lefolytatott vizsgálat, ahol hét tanú vallomása szól Szabó Erzsébet ellen. Vádolták többek között tehén megrontásával. A varangyos békákat a komáinak mondta, és a házában is láttak békákat. Egy kocsmárosné val, hogy kelendőbb legyen a bor, az akasztófa alól szedett gombákat tartották maguknál, majd gondosan megfíirösztötték őket, és a bor alá tették. A vádlott azt mondta, hogy nem félti a házát a tűztől, ha a szomszéd háza égne, ő háromszor meztelenül körülszaladná a sajátját, és azt nem érné a tüz. Rontással fenyegetett egy zsujtai embert, ha az nem adja vissza neki a szekérszerszámát. Szabó Erzsébet az egész falu akaratából került bíróság elé, derül ki az első tanú vallomásából. A peranyagból ismert a vádlott foglalkozása is: Telkibányán „kocsmárosné" volt, tehát nem tekinthető a társadalom perifériájára szorult személynek. A telkibányai tanúk padján összesen hatan voltak. Az első, Stephanus Jordán csupán annyit tud a vádlott ellen felhozni, hogy kocsmárosnéként számos embert megcsalt borban. (E tanú neve az adózók között szerepel az 1715. évi országos összeírás telkibányai adatsorában.) A második tanú Petri Csomó Elisabetha, aki arról szól, hogy mikor a vádlott kocsmárosné volt, kínált valakit iróval, aki meg is kóstolta azt, és ízletesnek találta. Ekkor a tanú szerint a kocsmárosné azt jelentette ki, hogy: „nem iró ez, hanem fürdő, mert én néktek nem adom az irót." Ez minden, amit terhére tud róni. A harmadik tanú Stephani Kós telkibányai lakos. Hallotta néhai Pataki Jánosnétól, hogy a vádlott disznaja fiadzott, és a fele disznó lett, a másik fele pedig kutya, valamint hallotta, hogy Szabó Erzsébet tud valamiféle bűvös bájosságot, de maga semmit sem látott. A negyedik tanú az ügyben Michael Varga, aki látta, hogy a vádlott az asztalát lánccal megkötötte, éspedig azért, mert a disznaja elveszett a gönci berekben, és azt a vad meg nem eheti, míg az asztal meg van láncolva.