Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Bányavárosi boszorkányperek, különös tekintettel egy 1715. évi telkibányai esetre. (Márkus Zsuzsanna)

Az következő tanúk Andrea Képes, Barbara Máthé. Látták, hogy Szabó Erzsébet kihoz egy fazék aludttejet és megkavarja, majd egy fél singnyire nyújtotta azt. A hatodik, és egyben az utolsó tanú az ügyben Stephanus Varga, aki a bányai kocsmaházhoz ment italért Szabó Erzsébethez, de nem találta őt a kocsmában. Lement a pincébe, és látta, hogy a vádlott egy furcsa szárnyas, tollas lénnyel van ott. Megborzadt és kijött a pincéből, nem tudja, miféle lény volt az. Arra a kérdésre, hogy milyen kép bontakozik ki Szabó Erzsébetről a tanúvallomások alapján, nem lehet egyértelmű választ adni. Az bizonyos, hogy megsértett egy fontos közösségi normát, mivel „sokakat megcsalt borban" (valószínűleg kocsmárosként rossz, vizezett vagy romlott bort mért), ezért a településen számos haragosa lehetett. A tényleges boszorkány vádat a negyedik tanú vallomásából olvashatjuk ki, mely szerint az asztalát lánccal megkötötte, hogy állatait a vadaktól megóvja. Ezt a tevékenységet tekinthetjük egy megelőző szertartás részének, illetve bizonytalan az a határvonal, amely az ártatlannak tűnő rontás-elhárítási cselekedetet elválasztja a rontás okozásától. Kétségtelen azonban, hogy a vádlott asztal-kötése felkeltette a gyanút a vádlóban, miszerint az asszony boszorkányságot visz véghez. A konkrétabb boszorkányvádak a zsujtai tanúvallomások alapján körvonalazhatók. A boszorkány közreműködése felmerülhet szerelmesek elhidegülése, anyatej elapadása, nyáj szétszéledése, kenyérsütés, vajköpülés sikertelensége kapcsán. Azonban egyik tanúvallomás sem utal rá, hogy Szabó Erzsébet végzett volna valamiféle gyógyító tevékenységet, sem a paráznaság bűnével, sem szerelmi mágiával nem vádolják. Stephanus Varga tanúvallomása is számot adhat az utókor érdeklődésére, hiszen egy ismeretlen szárnyas lényt látott Szabó Erzsébettel a pincében, ami nyilván csak a fantáziájában élhetett. A vallomásokból egyértelműen érzékelhető a korabeli emberek mindennapi félelme, szorongása, babonás képzeletvilága, valamint a közösség normáit megsértőkkel szembeni határozott fellépése. Természetesen sokkal több településen folyt bányaművelés a tárgyalt időszakban, azonban terjedelmi okokból csak a fenti he-