Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)

Közlemények - Későközépkori bányászjelvény a svedléri római katolikus templomból. (Hadobás Sándor)

reformáció idején, 1671-ben újra a katolikusok vették birtokukba. A 16. század végén felújították, a 17. század utolsó harmadában pedig hajóját barokk stílusban átépítették. Szerencsére a szentélyben megmaradtak az eredeti gótikus részletek. Az evangélikusok a 17. század végétől templom nélkül voltak mindaddig, amíg 1787-ben fel nem építhették saját egyházukat. Természetes, hogy mindkét svedléri templomban fellelhetők a bányászattal kapcsolatos ábrázolások, utalva a hívek megélhetését biztosító fő foglalatosságra. Közülük most elsősorban a római katolikus templomi szentély gótikus keresztboltozatának zárókövén látható bányászjelvényre kívánjuk felhívni a figyelmet. A szép színes, festett kőfaragás, amelyet ugyancsak e számunk hátsó borítóján mutatunk be, a bányászjelképekkel foglalkozó szakemberek előtt gyakorlatilag ismeretlen. Tudomásunk szerint egyetlen nyomtatott forrás sem szól róla, és a fényképét sem közölték még, legalábbis magyar nyelvű publikációban nem találtuk. Szemán Attila, a soproni Központi Bányászati Múzeum munkatársa, e tárgykör legkiválóbb hazai kutatója kérésünkre megtekintette a bányászjelvény fotóját, és a következőket mondta róla: „A címerpajzsba foglalt bányászékből és kalapácsból álló szimbólum tipikus 16-17. századi formát mutat. A kalapács feje a válóságnak megfelelően nagyobb és hosszabb, mint az éké. A bányászék feje egyenes, hegye gúlás, s a nyele hajlított. Ez a ténylegesen és még elsődlegesen használt ércbányász szerszámok sajátossága volt. Ha ugyanis egy kisebb mélyedésben kellett tovább haladni a kőzet bontásával, úgy a hajlított nyelű szerszám hegyét könnyebben és tovább oda lehetett illeszteni a kőzetfalhoz. A görbe nyél tehát a szerszámok reális ábrázolásának részét képezte. Ezért görbe az 1538-ból való Selmecbányái dísz-bányászszerszámok ékének nyele is. A csücsköstalpú pajzs oldalt és fent íves kivágásokkal díszített változata, az ún. reneszánsz pajzs, szintén kedvelt és általánosforma ebben az időben. " A bányászjelvényt körirat övezi, melynek szövege: IVDEX : EMERICVS FLASCHER. A natúr címerpajzs és a körirat szegélye közötti mezőt pirosra színezték. Az ék és a kalapács fekete, a betűk barnás árnyalatúak.