Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)

Közlemények - Későközépkori bányászjelvény a svedléri római katolikus templomból. (Hadobás Sándor)

Közlemények Későközépkori bányászjelvény a svedléri római katolikus templomból HADOBÁS SÁNDOR A két jellegzetes szerszám, a nyeles ék és a kalapács a bányászat Európa-szerte elterjedt szimbóluma. Első ábrázolása a csehországi Kuttenberg (ma Kutná Hord) pecsétjéről ismertes (1327), de itt még szimmetrikusan van elhelyezve. A város 1347 körül készült újabb pecsétjén azonban már a szerszámnyél közepénél keresztezve jelennek meg, s azóta ez a formája vált általánossá. Nálunk Rudabánya 1350 tájára datálható városi pecsétjén tűnik fel az első bányászjelvény-ábrázolás, még szimmetrikus formában. De a nagybörzsönyi római katolikus templom falán levő kőfaragás, mely valószínűleg 1427-ből származik, már a keresztezett változatot mutatja be. A későbbiekben, egészen napjainkig, sok helyen fordul elő: pecséteken, címereken, kőfaragványokon, ötvösmunkákon, festményeken, használati és dísztárgyakon, a viseleten, feltűnik a bányásztelepülések középületein, a templomokon kívül és belül stb. Ha valamilyen okból napjainkban a bányászjelvényt, vagyis az egymást keresztező bányászéket és kalapácsot kell ábrázolni, többnyire ugyanazokkal a példákkal találkozhatunk, amelyek a legnevesebb régi magyar bányavárosokból, Selmec-, Körmöc- és Besztercebányáról, esetleg címeres emlékekből származnak. Pedig sok százra tehető azoknak az ábrázolásoknak a száma, amelyek az említetteken kívül bemutathatok lehetnének. Különösen az egykori felvidéki bányásztelepüléseken bukkanhatunk még ma is olyan bányászszimbólumokra, amelyek a szakemberek előtt valamilyen okból ismeretlenek maradtak, annak ellenére, hogy egyáltalán nem eldugott helyeken találhatók.