Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Az 1965. évi rudabányai bányaszerencsétlenség. (Papp Andrea - Sóvágó Gyula)

Az 1965. évi rudabányai bányaszerencsétlenség PAPP ANDREA - SÓVÁGÓ GYULA Szerencse fel, szerencse le Ilyen a bányász élete. Váratlan vész rohanja meg, mint bérctetőt a fergeteg. " A bányászok, valahányszor elköszöntek szeretteiktől, nem tudhatták, hogy épen és egészségesen hazatérnek-e még aznap. A veszély nap mint nap leselkedett rájuk, munka közben bármikor bekövetkezhetett sérülés vagy baleset, amely akár halálos kimenetelű is lehetett. A bányászcsaládok együtt éltek a veszély tudatával, így volt ez Rudabányán is, ahol a nagyüzemi vasércbányászat 1880-ban vette kezdetét, amikor gróf Andrássy Manó megalapította a Borsodi Bányatársulatot. Ezt követően folyamatos volt a termelés egészen 1985-ig, bár a tulajdonos időként változott. A bánya régi iratanyagában találhatunk különböző sérülésekre, halálos balesetekre vonatkozó adatokat, de több áldozatot követelő tömeges szerencsétlenség csak egyszer, 1965-ben következett be. Tanulmányunkban ennek okait és következményeit mutatjuk be, amennyire a források megengedik, egyúttal megemlékezünk a tragédia következtében elhunyt bányászokról is. A balesethez vezető tényezők teljes feltárását nem tekintettük elérendő célnak, mint ahogyan felelősöket sem kívántunk keresni; a lehetséges kockázati tényezőket vizsgálva próbálunk következtetni az eseményekre. így a műszaki-technikai információk összegyűjtése mellett elsősorban a korabeli napilapokban megjelent cikkek tanulmányozásával, illetve fényképekkel, valamint az üzem egykori dolgozóinak visszaemlékezései alapján rajzoljuk fel a történteket.