Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Újabban előkerült középkori bányászszerszámok Rudabányáról. (Szemán Attila)

váth István is hasonló következtetésre jutott a rudabányai ezüstbányászat tekintetében.

4 Vagyis a felszínhez sokszor közelebb levő oxidációs zónában is vált ki ezüst, éspedig termésezüst. Tehát a kezdeti szakaszban ezt is kitermelhették Rudabányán. Mindenesetre nem csak a mélyebb rétegek ezüsttartalmú galenitjét használhatták fel. A bányaváros Anjou-kori ezüst pecsétnyomóját, mely az egyik legszebb egész Európában, szintén jó minőségű ezüstből készítették a 14. század közepén (5. kép).

5 Egy rézbányász-településnek aligha készítettek volna ilyen országos szinten is nagyon reprezentatívnak tekinthető ezüst typariumot. Az ezüsttermelés mellett, amennyiben jelentkeztek, természetesen a rézércek párhuzamos feltárása is megtörtént. Még a 16. századból is van adatunk a rudabányai ezüstolvasztásra, így közvetve kitermelésre is.

6 Az utóbbi valószínűleg már a mélyebb rétegek galenitjét érinthette. Összegezve tehát a feltárt üreg kis vágatszelvényei, a felszíntől számított csekély mélység, valamint a településhez való közelség a korai keltezés mellett szól. A modernkori bányászok bizonyára érckutatás közben találtak a régi bányavágatokra, s munkájuk során az elődök által kivájt részeket nagyrészt felnagyították, s ezzel tulajdonképpen elpusztí4 Horváth István: Termésezüst Rudabányáról. = Geoda, 13. évf. 2003. 3. sz. 2. p. 5 Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. 6 Vastagh Gábor: Ezüstkohászat Rudabányán 1528-ban. = BKL - Kohászat, 118. évf. 1985. 514-516. p. 5. kép. Rudabánya középkori ezüst várospecsétje.