Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Újabban előkerült középkori bányászszerszámok Rudabányáról. (Szemán Attila)

tották. Az itt található középkori bányászszerszámokkal, úgy tűnik, nem foglalkoztak, sőt egyes darabokat saját felszerelésükből is az üregben hagytak. így például az alsó részben az említett, falba ütött vasrudat (stangát). Az üreg felső részének közepét robbantásos technikával alakították ki, a mintegy 3,5 cm keresztmetszetű fúrólyukakból következtetve a 20. század első felében. (6. kép - ez a fotó a felső üreg felnagyított szakaszában készült). A vágatban maradt különböző korú szerszámokat a helyi amatőr kutatók összegyűjtötték, és azok többsége később a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeumba került. (Sajnos nem kizárt, hogy magángyűjtőknek is eladtak néhányat.) 6. kép. Fúrólyuk nyoma a vágat falában. Közülük - mint az megszokott hasonló esetekben - a legtöbb a bányászék. A nyeles ékek csoportjához tartoznak, melyeket a bányászat kezdete óta használják Rudabányán, és a szakma fő munkaeszközeinek számítottak. A keményebb kőzeteket és ásványokat a robbantásos technikáig csak ezekkel tudták fejteni. A robbantásos jövesztés használata óta (1627) folyamatosan szorult vissza jelentőségük, de természetesen még a 19. században is volt szerepük a vágatok, aknák oldalának simításában, mintavételben stb.