Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)
Tanulmányok - Újabban előkerült középkori bányászszerszámok Rudabányáról. (Szemán Attila)
típus, amit a legkorábbi kutatóvágatoknak fogadhatunk el Rudabánya viszonylatában. A bányában datálni azonban egyéb híján csak a bányatérségekből tudunk, itt pedig nem a történelmi korszak, hanem a technológia a döntő. A jövesztést forradalmasító robbantásos vágathajtó, illetve jövesztő technika csak 1627, az első Selmecbányái (szélaknai) bányabeli robbantás után alakult ki. Ez azonban első kísérletként még csupán útmutatást adott, a módszer kidolgozása és elterjedése későbbre tehető hazai bányászatunkban. Ezért, mint azt Podányi Tibor - Rudabánya múltjának jeles bányamérnök kutatója - megjegyzi, a bányavágatok kicsi szelvénye az 1700-as évekig megmaradt. 3 Mindenesetre csak a robbantásos technika adott először lehetőséget a bányaszelvények jelentősebb növelésére. Minthogy a 14. század közepe táján bizonyára a külszíni kibúvásokon kezdődött a bányászkodás, a felszín alatti, mélyműveléses termelés inkább csak a 14. század második felében-végén indulhatott meg. Az üreg felső része került kapcsolatba a kis keresztmetszetű vágatokkal, amint ez a közölt alaprajzon látható. A keskeny szelvényű részek az üreg két végében észlelhetők, illetve egy-egy ék-kalapács által vájt szerszámnyomokkal jellemezhető felület is látható, melyek egyértelműen a robbantásos vágathajtás előtti korból erednek. Bár a mai állapotok szerint ezek az üregek mindössze 2 m mélységben találhatók, az eredeti térfelszín azonban mintegy 8 méterrel magasabb lehetett, így egykor körülbelül 10 m mélyen húzódhatott a vágat - vagyis az első, esetleg a második szintnek felelhetett meg a középkori bányában. Ez mindenképpen a korai időszak ezüstbányászatára utal, még a rézbányászatot megelőző időszakban. Az ásvány szerkezet lehetőséget adhat erre, hiszen bizonyos ezüstben gazdagabb kőzetrészek a felszínhez közel mutatkoztak meg. Feltétlen meggyőződésem, hogy egy jelentős középkori bányaváros kialakulásához nemesérc-feltárásra is szükség volt. A réz ebben az időszakban önmagában még nem volt elégséges a városi rang elnyeréséhez. A geológia oldaláról HorPodányi Tibor: A régi rudabányai ércbányászat, 75. p. = Rudabánya ércbányászata. Szerk.: Pantó E. - Pantó G. - Podányi T. - Moser K. Budapest, 1957. OMBKE, 66-101. p.
